Gyere, beszélgessünk!

„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

Emberből vagy. Bukott emberből. És ezt Ő nagyon jól tudja, nem kell mentegetőznöd. Látja a szíved vágyát, látja, hogy te igazán jól szeretnéd csinálni. Látja az elvárásaidat önmagad felé, hogy milyen szeretnél lenni, türelmes, szerető, józan, bölcs, határozott, kedves, ötletekkel teli. Akire mindig lehet számítani, akinek Isten és a családja foglalja el az első helyeket a szívében. Aki nem esik kétségbe, nem idegeskedik feleslegesen, nem szorong, és a negatív érzéseit is méltó módon tudja megélni. Aki jó döntéseket tud hozni, és képes nemet is mondani, ha arra van szükség. 

Látja, hogy szeretnél jobb lenni. Sokkal jobb. És látja a frusztrációdat, a lelkiismeretfurdalásodat, a haragodat önmagad iránt, amikor nagyon nem sikerül. Amikor az utolsó csepp miatt borul a pohár, elszakad a cérna, elpattan a húr, és úgy lépsz, ahogy azt már abban, vagy a következő pillanatban meg is bánod, és marcangolod magad miatta. 

Ma reggel Isten szeretettel teli öleléssel fordul feléd. „Én ismerlek, Gyermekem. Mindenkinél jobban. Tudom, hogy nem így akartad, hogy a szíved és az eszed merre szeretnének vinni. De emberből vagy, és így sajnos, negatívból indulsz. 

De nem Velem! Gyere, ülj le mellém, és beszélgessünk! Tudom, hogy a hosszú évek nem alvása lenyom a padlóra, hogy néha a következő lépéshez sincs már erőd. De lásd meg, én itt vagyok melletted, és várok arra, hogy felém fordulj. Hogy ne akard megváltani magadat, mert én azt már régen megtettem, és hidd el, jól csináltam. Hanem kapaszkodj belém, és engedd, hogy még jobban az életed része legyek, és formáljalak téged!  

Beszélgessünk, amennyit csak lehet! Mondj el nekem mindent, és engedd, hogy segítsek! Tedd le nálam a terheidet, az aggodalmaidat, a jövőtől való félelmedet! Én gondjaimba veszem őket, és téged. A világegyetemet én tartom fenn időtlen idők óta, hidd el, rád is tudok vigyázni. Hát bízz bennem! 

Látom a vágyaidat, a céljaidat, és azt is, hogy az erőd véges. Számomra viszont nincs lehetetlen. Engedd, hogy erőt adjak neked, hogy megújítsalak! Ezért hívlak minden nap, gyere, beszélgessünk! Töltsünk időt egymással, csak mi ketten, hogy megismerhess engem úgy, mint még soha! És érezd, hogy ott vagyok veled a mindennapok történéseiben. Nem hagylak magadra, nincs olyan pillanat, amikor túl elfoglalt lennék. Rád mindig tudok figyelni, hát te is figyelj rám! 

Imádkozz hozzám, szólíts meg, és hallgasd meg, amit mondani szeretnék neked! Menjünk együtt az úton, és hidd el, velem sikerülni fog. Velem célba érsz!”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet