Oda mész, ahova nézel!
„Legyen
gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha
így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
„Futása stabil, irányítani
igazából nem is nagyon kell, oda megy, ahová nézek.” - így
jellemezte ismerősöm a tesztelt kerékpárt egy cikkében.
Ilyen a keresztény élete is: oda megy, ahová néz.
Az van rá döntő hatással,
amit szemlél. Ezt a fontos
lelki, gyakorlati tanulságot bízza rá Pál apostol fiatal
munkatársára, Timótheusra. Akkor tudja eredményesen végezni a
szolgálatát, elősegíteni önmaga és mások üdvösségét, ha
folyamatosan szeme előtt tartja
Isten Igéjének a tanítását,
amelyet először a saját életében alkalmaz, s azután tanít rá
másokat.
Nagyon könnyű elkövetnünk azt a
hibát, hogy amikor a saját életünkről gondolkodunk, akkor
kibúvókat keresünk, megmagyarázzuk a hiányosságainkat, amikor
pedig a bibliai mércét szemléljük, akkor eszünkbe jutnak a
környezetünkben élők hibái, számon kérjük őket és/vagy
megbotránkozunk rajtuk. „A
saját hibás jellemetekkel szemben olyan szigorú bírák lehettek,
amilyenek csak tudtok, de másokkal legyetek szeretetteljesek,
szánakozók és jóakaratúak.” (Ellen
G. White, Bizonyságtételek 5. kötet, 97. o.)
Az apostol arra bátorít, hogy
önmagunkkal szemben legyünk őszinték, és következetesek, és
harcoljuk meg a harcainkat. Ezzel tudjuk a legnagyobb segítséget
adni mások számára is.
Ne engedjük tehát, hogy bármi
elterelje a figyelmünket arról, amik „csak igazak, amik csak
tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik
csak kedvesek, amik csak jó hírűek! (vö. Fil.4.8) Kerüljük el a
mások feletti ítélkezés és megbotránkozás csapdáját,
fogadjuk személyes felhívásként Jézus szavait: „Te kövess
engem!” (Ján. 21.22) Szánjuk oda magunkat Istennek, s ő majd a
maga terve szerint áldásként használja fel az életünket!
Legyen áldott a napod!