Krisztus szeretete


„És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

Mai Igénket olvasva az első gondolatom: Szeretet? Tudom, tudom, a vízcsapból is ez folyik; „szeressük egymást gyerekek”. Aztán felötlik bennem, „Milyen lehet az az igazi, az isteni, a krisztusi szeretet? Egy bizsergető érzés, egy gondolat, cselekvő akarat, vagy ezek valamiféle különleges elegye?

Ahogy ezen elmélkedem, rájövök: Én nem tudok úgy szeretni, mint Krisztus. Mert azokat szeretem, akik engem szeretnek (Luk.6:32), de akik bántanak, akik csak elszívják az energiámat, akik másképp gondolkodnak, másképp élnek, mint én, azokat nem tudom, és ha őszinte vagyok nem is akarom szeretni.

No persze, az jó lenne, ha engem akkor is szeretnének, amikor undok, durva, nyers és elviselhetetlen vagyok. Ha nem kéne megjátszanom a jó fiút, mert elfogadnának olyannak, amilyen vagyok és megbocsátanák, hogy csak ennyi telik most tőlem.

Egyszóval, vágyom arra a krisztusi szeretetre, amiről az evangélium szól.

Vágyom arra a szeretetre, ami tiszteletben tartja és elfogadja a rossz döntéseimet is.

Vágyom arra a szeretetre, ami nem kötöz meg, sőt elenged, ha tékozolni akarok.

Vágyom arra a szeretete, ami nem jön utánam, nem ellenőriz, és igen, erre a részére ugyan nem vágyom annyira, de vele jár, hogy engedi megtapasztalni a disznók vályúját.

Bizony, nagyon vágyom arra a szeretetre, ami mindezek után és mindezek ellenére hazavár, megbocsát és helyreállít.

És nagyon nagyon vágyom arra a szeretetre, ami önmagamért szeret és nem azért, mert ilyen, vagy olyan vagyok.

S leginkább arra vágyom, hogy én is tudjak így szeretni.

Végezetül, ne feledd! Ez a mai nap számodra is egy jó lehetőség, hogy észrevedd, hogy felismerd Isten szeretetének egy újabb szeletét. És jó lehetőség arra is, hogy e megismerésen túl megmutasd te is, hogy mit és mennyit tanultál Tőle.