Isten országa és az elvetett mag


És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.

Jézus eme rövid példázatából ma reggel csupán egy gondolatot emelnék ki:

1.   Nem te irányítod világot!

Dehogynem! Lehet, hogy Jézus korában még magától nőtt a vetés, de ma már akkor és akkorára nő a gabona, amikor és amekkorára mi akarjuk. Csinálunk folyton érő epret, korai cseresznyét, bőtermő meggyet, mag nélküli szőlőt, dinnyét, stb.

A megfelelő hormonkészítménnyel befolyásoljuk az állatok szaporodását, növekedését, a tej- és tojáshozamot, a színhús és a zsír arányát. Mindenféle csodaszerekkel fokozzuk az izomtömegünket, bogyókkal, serkentjük az agyműködést, energiaitalokkal, zselékkel növeljük a teljesítményt.

És mindezt azért tesszük, mert nem szeretjük a kiszolgáltatottságot. Nem akarunk senkitől függeni. Mi akarjuk irányítani a világot.

De ha őszinték vagyunk, be kell valljuk, hogy akár a természetben a fizikai, akár gyermekeink, vagy emberi közösségek lelki növekedésébe történő mesterséges beavatkozásunknak több kára, mint haszna van.

Az irányítás illúziója helyett, ez a példázat az Istenre való ráhagyatkozásra figyelmeztet: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” (Zsolt.127:1-2)

Ugyanakkor, ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kell tennünk. A példázat szerint az ember része a magvetés, amit az Úr megáld. 

Így nyáron, az aratás idején jól látszik, melyik földbe, mit vetettek. Ne feledd! Nemsokára itt a mennyei aratás, amikor láthatóvá lesz, mindaz amit az életedben, az életeddel vetettél. S ha a világot nem is, de ezt a vetést te irányítod. Válassz és ültess jó magot!