Az Úr az Isten
"Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!"
Neil Gaiman 2001-es regényében, az Amerikai Istenekben egy olyan világot képzel el, ahol az emberek közt élnek azoknak a letűnt koroknak az istenei is, akik követők híján maradtak. Az egyiptomi, viking, és egyéb ős- és ókori istenek pedig újra meg újra szembetalálkoznak Amerika “új” isteneivel: a technológiával, a médiával, az összeesküvés-elméletekkel, a tőzsdével, a globalizációval… A régi és az új istenek pedig — a regény tanulsága szerint — nem élhetnek meg egymás mellett.
Persze ez az egész csak fikció. Mármint az a része, hogy ez csak Amerikában van így. Valójában a világon mindenhol ez a helyzet. Bár a mi világunkban nem élnek együtt az istenek az emberekkel (azért itt eszünkbe idézném Jézus szavait, miszerint “velünk van a világ végezetéig” Máté evangéliuma 28:20) mégis igaz: az általunk tákolt “új” istenek a régiek helyét kívánják. Nem is kell olyan messzire mennünk, csak kapcsoljuk be a televíziót, és mindenhol az “új” istenek propagandáját láthatjuk. Mindeközben Isten, az egyetlen, a nagybetűs, minden energiáját arra áldozza, hogy végre fordítsuk el a szemünket a pótlékoktól, és forduljunk oda Hozzá, aki az igazi Isten.
Gaiman regénye izgalmas, elgondolkodtató, szórakoztató, a való élet azonban sokkal izgalmasabb. Mert míg a regény főhőse, Árnyék nem létezik, és a döntései semmilyen hosszútávú befolyással nem bírnak — csupán könyv történetét tekintve — addig a mi életünk valódi, és a mi döntéseink bizony örökkévaló következményeket vonnak maguk után. A kérdés, amit fel kell tennünk, hogy mi Istennek, vagy istennek kívánunk szolgálni? Ha pedig az egyetlen igaz és élő Istent választjuk, (aki nem csak az égben, de itt, közöttünk is Isten) akkor miért áldozunk sokszor más bálványoknak?
A teljesség igénye nélkül itt van néhány, hátha felismered a kedvenc istenedet: pénz, hatalom, hírnév, tisztelet, család, gyülekezet, vallás, tudás, vagyon, tárgyak, média, szabadidő, sport… Mindenkinek a szíve az “új” istenekhez húz, még ha felesleges, felszínes is a velük átélt kapcsolat. Az igaz Isten azonban “mindeneket magához vonzott” Jézus Krisztusban. (János evangéliuma 12:32) Ez a különbség az új istenek, és az igazi Isten között.
