A szőlőtő és a szőlővesszők

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.”

Három éve a feleségemmel új helyre költöztünk. A házunk előző lakói nagyon szerették művelni a földet, nyírni a sövényt, kapirgálni a virágok között. Ez sajnos ránk már nem teljesen igaz — szeretjük, vagyis szeretnénk mi becsületesen elvégezni mindezeket, de sajnos van sok más feladat, és mellettük elenyésző a kertre áldozható idő. Ilyen csapnivaló földművesek lévén nagyjából az egyetlen növény, ami gyümölcsöt terem nekünk, a kert végében lévő szőlőlugas. Mivel a szőlő gondozásáról világ életemben azt hallottam, hogy bonyolult, nagy szaktudást igénylő feladat, mindig félve tekintettem a lugasra. Hála Istennek, ahogy az már rögtön az első évben kiderült, a mi szőlőnk nem igényel sok munkát: elég becsületesen megmetszeni, és gyönyörű, édes fürtöket terem. Ezen felbuzdulva most hadd adjam át a kertészeti ismereteim egy részét neked is! Leegyszerűsítve kétféle okból metszhetünk meg egy növényt, így a szőlőt is.

Az egyik oka az ág lemetszésének, hogy az valamiért elszáradt, és nem hoz levelet, gyümölcsöt. Ilyenkor ugyan fizikailag még kötődik a szőlőtőhöz, valójában azonban semmi közös nincs bennük: az életet adó nedvek, melyeket egyedül a szőlőtő gyökereiből nyerhetne, nem jutnak el hozzá. Így pedig lehetetlen gyümölcsöt teremni! A legjobb, ha az ember lemetszi ezeket az ágakat, mert később csak a baj lesz velük, meg aztán amúgy is teljesen haszontalanok.

A másik oka a metszésnek pont az előző ellentéte. Ha szeretném, hogy egy ágon sok gyümölcs teremjen, megtisztítom a belőle kiinduló zsenge ágak egy részétől, azért, hogy tudjon a saját gyümölcsére összpontosítani, és hogy még nagyobb, és édesebb fürtöket teremjen. 

Az én szaktudásom körül-belül itt véget is ér. Jézus azonban azt mondja, hogy ez a szőlő-dolog nagyszerű példa arra, hogy mi történik azokkal, akik kereszténynek mondják magukat:
A kereszténység célja a jó gyümölcsök termése — éppúgy, mint a szőlőé. Ha a növény nem terem gyümölcsöt, akkor csak a helyet foglalja, a tápanyagot nem szedi fel a földből, és felesleges megtartani. Jézus azt mondja ebben a példázatában, hogy az a keresztény ember, aki nem terem jó gyümölcsöket, attól az Atya meg fogja szabadítani a szőlőtőt. Hogy ez mit jelent pontosan? Azt, hogy a keresztény, aki nem a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, mértékletesség gyümölcseit termi a magánéletében, az csak látszólag kapcsolódik Krisztushoz, valójában azonban csupán egy elszáradt ág, ezáltal haszontalan lóg a szőlőtőről.

Van azonban egy másik része is a metaforának: aki jó gyümölcsöt akar teremni, és élő kapcsolatban van Jézussal, annak az Atya fog segíteni, hogy a megtermett gyümölcs értékes és jó legyen.


A metszés drasztikus eljárásnak tűnhet, de néha ez kell ahhoz, hogy Krisztus teste valóban céljának megfelelően működhessen. Milyen jó, hogy csak a kert végében kell nekem metszeni, a lelki metszést Isten maga végzi el!