Mennyei otthon
Pálmafák, fehéren fénylő homok, azúrkék
tiszta víz, színes korallok…
Alpesi táj, üde zöld legelő, havas bércek,
ugrándozó zergék…
Kavargó nagyváros, toronyházak, csillogó
paloták, villódzó kirakatok…
Egy tanya a semmi közepén, csend és
nyugalom, saját kis gazdaság…
Tény,
- a minket körülvevő lakókörnyezet,
és az adott életkörülmény nagy hatással van lelki állapotunkra és életkedvünkre.
- van, aki mindenütt,
és van, aki sehol sem érzi jól, illetve érzi otthon magát.
- mindenki másképp
képzeli el azt az ideális helyet, ahol legszívesebben lakna.
- mindannyian a
számunkra jobb, a kényelmesebb életre törekszünk.
A mai kérdés; Ha nincs külső kényszerítő
körülmény – háború, természeti katasztrófa, egy még nagyobb lakás, jobb
munkahely ígérete, stb. - Kiért, vagy miért áldoznád fel az általad megálmodott
legjobb helyet? Kiért vagy miért lépnél vissza a kényelem terén, például kiért
és miért adnád el a házad és költöznél lakóautóba, avagy sátorba?
Ábrahám és Sára élete ugyanis erről szól.
Az akkori Közel-kelet egyik felkapott központjában lévő palotájukat eladták és egyik
helyről a másik helyre költözve úgy éltek, mint akik „idegenek és vándorok a
földön.” (Zsid.11:13)
S mindezt miért? Ahogy olvassuk, ők mennyei
lakhelyre, mennyei hazára vágytak, mert hozzánk hasonlóan tapasztalták, bárhova is
költöznek, a bűn és annak következményei, úgymint a fájdalom, az elmúlás, a halál
mindenhova követik őket.
De tudták és hitték, hogy Isten olyan örök várost,
olyan öröklakást készít, amit soha nem kell tatarozni, felújítani, újrafesteni,
egy olyan otthont, ahonnan nem hiányzik senki és semmi.
Jézus ma ugyanezt
ígéri mindannyiunknak: „Elmegyek, hogy
helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek
néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is
ott legyetek.” (Ján.14:2-3)
Gyere! Készüljünk együtt erre a mennyei lakásátadásra!
