Legyen természetes!

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Talán nem vagyok egyedül abban, hogy egy alkalom a fodrásznál nekem feltöltődés. A lobonc, ami eddig nőtt, ahogy épp jól esett neki, azután a szűk egy óra után tökéletes formában pompázik, az én kedvem pedig sokkal jobb, mint előtte volt. A fodrászommal közben egy nagyon jót beszélgetünk családról, munkáról, lelkiségről, és mindarról, ami eszünkbe jut.

És olyan természetes, hogy szóba kerülnek mindazok, akiket szeretünk. Hogy mesélünk egymásnak a gyermekeinkről, akik átszövik a mindennapjainkat, és hihetetlen gyorsasággal nőnek felfelé. Hogy szóba kerül társ, testvér, szülő, nagyszülő. 

Egy ilyen beszélgetés jutott eszembe a fenti igéről.

Mert igen, vannak a nagy pillanatok, amikor élet-halál, örök-élet és annak az ellenkezője, vagy nem ennyire végletes, de szintén nagyon komoly dolgok múlnak azon, mit választasz. Felvállalod-e azt, hogy összetartoztok Istennel, vagy sem? Gondolok itt a mindenkori keresztényüldözésekre. És vannak a mindennapok, amikor teszed egyik lépést a másik után, ügyeket intézel, dolgozol, bevásárolsz, családot tartasz fenn, szervezel és lebonyolítasz, látszik, hogy kik azok, akikkel egy csapatot alkotsz. Kik fontosak neked, kik az életed részei. 

És azt hiszem, ez a kettő valahol összefügg. Mert nem lehet a nagy pillanatokban jól dönteni, felvállalni a kapcsolatot Istennel, amikor igenis sok múlik rajta, ha a kicsi, sokszor jelentéktelennek tűnő momentumokban már nem tetted meg. 

Ma Isten arra kér, hogy legyen ez természetes! Legyen természetes az, hogy ti egy csapatot alkottok, hogy Ő az életed része, és nem is akármilyen része! Ahogyan természetes az, hogy a társad, a gyermeked, a szüleid, a testvéreid, a barátaid hozzád tartoznak, legyen ez is ilyen természetes!

Látszódjék a beszédedből, az élet-vezetésedből, a mindennapi küzdelmeidből, hogy Vele éled meg ezeket, hogy Ő számít, hogy fontos neked! A legfontosabb. Legyen olyan természetes, mint egy levegővétel! És akkor a nagy, igazán komoly pillanatokban is jó döntést fogsz hozni. Akkor ott is fel fogod vállalni, hogy ti összetartoztok, és nélküle egy tapodtat sem teszel. 

Nézz őszintén magadba, nézd meg őszintén a mindennapjaidat, és ha kell, változtass! Ma még megteheted! Éld Vele az életedet igazán! Látszódjon ki a mindennapjaidból Isten jelenléte, gondviselése, az, hogy Ő mennyire fontos neked! Mert Isten számára te ennél még százszor is fontosabb vagy.