Ki ül a trónon?

"Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak."

A Biblia Ábrahám egyik nemes vonásaként szól arról, hogy „megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően”. Lehet,  hogy ma nem lenne népszerű Ábrahám ezzel a határozottságával. Feleségem kb. 25 év után ismét óvónőként dolgozik. Azt mondja, valami nagyon feltűnően megváltozott ezalatt az idő alatt. Egyre többször tapasztalja, hogy a gyerekek parancsolnak a szülőknek, hogy hiányoznak az egyértelmű korlátok, az iránymutatás, hogy a szülők közül sokan képtelenek kezelni a gyermekeik érzelmi kitöréseit, hogy sok szülő vak a gyermekeivel kapcsolatban. Mintha minden a gyerekek körül forogna, ők foglalják el a családi életben a „trónt”. Pedig nem ez szolgálja sem a gyermekeknek, sem a család egészének a javát. Nagyon megrendített, amikor arról olvastam, hogy a túlzottan szigorú, vagy rideg és a túlzottan engedékeny nevelésnek ugyanaz a gyümölcse a gyermekek életében: nem alakul ki az önuralom, nem képes az érzelmeit kezelni, nem tud együttműködni, másokat tiszteletben tartani… Persze mondhatjuk, hogy ez is az utolsó napok egyik jele (l. 2Tim. 3.2), azonban - azt hiszem - többre van szükségünk annál, hogy csupán megállapítjuk ezt. Gondoljuk át, mi ennek a kérdésnek az igazi jelentősége!

A kisgyermekek életében a szülők képviselik Istent. Azért nem írom ezt felszólításként, mert ez tény. A gyermek élete függ azoktól, akik róla gondoskodnak. Sokszor tapasztalom, hogy az Istenről kialakult kép milyen szoros kapcsolatban van azzal, milyenek voltak a szülők. Gondoskodóak voltak, vagy elhanyagolóak; kedvesek, vagy ridegek; kritizáltak, vagy bátorítottak, stb.? Milyen nagy feladat szülőnek lenni! Milyen fontos, hogy lássuk magunk előtt Istent, akinek a szeretete nem elvtelen, akinek a bűngyűlölete nem irgalmatlan, aki szolgálva uralkodik… Milyen fontos, hogy ő legyen a trónon, s tőle tanuljuk, hogy mit jelent a pásztori lelkület a családban…

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia