Ki ül a trónon?
"Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és
háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az
igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit
megígért Ábrahámnak."
A Biblia Ábrahám
egyik nemes vonásaként szól arról, hogy „megparancsolja maga
után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr
útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően”.
Lehet, hogy ma nem lenne népszerű Ábrahám ezzel a határozottságával.
Feleségem kb. 25 év után ismét óvónőként dolgozik. Azt mondja, valami nagyon feltűnően
megváltozott ezalatt az idő alatt. Egyre többször tapasztalja,
hogy a gyerekek parancsolnak a szülőknek, hogy hiányoznak az
egyértelmű korlátok, az iránymutatás, hogy a szülők közül
sokan képtelenek kezelni a gyermekeik érzelmi kitöréseit, hogy
sok szülő vak a gyermekeivel kapcsolatban. Mintha minden a gyerekek
körül forogna, ők foglalják el a családi életben a „trónt”.
Pedig nem ez szolgálja sem a gyermekeknek, sem a család egészének
a javát. Nagyon megrendített, amikor arról olvastam, hogy a
túlzottan szigorú, vagy rideg és a túlzottan engedékeny
nevelésnek ugyanaz a gyümölcse a gyermekek életében: nem alakul
ki az önuralom, nem képes az érzelmeit kezelni, nem tud
együttműködni, másokat tiszteletben tartani… Persze mondhatjuk, hogy ez is az utolsó napok egyik jele (l. 2Tim. 3.2), azonban - azt hiszem - többre van szükségünk annál, hogy csupán megállapítjuk ezt. Gondoljuk át, mi ennek a kérdésnek az igazi jelentősége!
A kisgyermekek
életében a szülők képviselik Istent. Azért nem írom ezt felszólításként, mert ez tény. A gyermek élete függ azoktól, akik róla gondoskodnak. Sokszor tapasztalom, hogy
az Istenről kialakult kép milyen szoros kapcsolatban van azzal,
milyenek voltak a szülők. Gondoskodóak voltak, vagy elhanyagolóak;
kedvesek, vagy ridegek; kritizáltak, vagy bátorítottak, stb.?
Milyen nagy feladat szülőnek lenni! Milyen fontos, hogy lássuk
magunk előtt Istent, akinek a szeretete nem elvtelen, akinek a
bűngyűlölete nem irgalmatlan, aki szolgálva uralkodik… Milyen
fontos, hogy ő legyen a trónon, s tőle tanuljuk, hogy mit jelent a
pásztori lelkület a családban…
Legyen áldott a
napod!