Tartós engedelmesség

„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket.”

(Filippibeliekhez írt levél 2:12)

Tudod: Nincs otthon a macska, cincognak az egerek.

Csak úgy lestük az ablakból húgommal, hogy szüleink végre beszálljanak az autóba és elinduljanak bevásárolni, aztán indulhatott egy kiadós párnacsata, futkározás, és az egész lakást felforgató játék.

Ahogy kicsengettek és a tanárnő kitette a lábát a tanteremből, elszabadult a haddelhadd. Féktelen ordítozás, ádáz galacsin-, krétaháború, eszeveszett fogócska.

Az évek múltak, de be kell vallanom, bűnre való hajlammal küzdő cincogó egér maradtam. Mert bár párnacsata és krétaháború már nincs, de bizony ma is előfordul, hogy otthon, vagy ahol nem látnak, hanyagabbul viselkedem.

S míg a mai Ige, Isten oltó késeként új szépséget teremni sebez, felötlik bennem a felismerés; Hát ezért van mindig távol a gazda Jézus szolgákkal kapcsolatos példázataiban (Szőlőmunkások, talentumok, jó és hűtlen szolga, stb.), hisz ekkor mutatkozik meg az ember valódi jelleme, hűsége, motivációja.  

Igen, a gazda, Jézus most még fizikálisan nincs velünk, viszont pontosan látja, tudja, érti minden rezdülésünket és szelíden kérlel:

„Engedelmesek legyetek… szívetek egyenességében. Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből, Jó akarattal, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek.” (Ef.6:5-7)

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kol.3:22-24)