Félelem nélkül, együtt, fokról fokra
"Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."
Amikor Isten megteremtette Ádámot és Ádám először látta meg fedetlen arccal Istent, nem félt Tőle.
Amikor az első emberpár evett a tiltott fáról, nagy bajba sodorta magát. Annak ellenére, hogy már fügefalevelekkel eltakarták magukat, mégis mezítelenek voltak és elfutottak Isten elől. Féltek Tőle - pedig Isten nem változott meg. A bűn elválasztotta az embert Istentől.
A bűn egymástól is elválasztotta Ádámot és Évát. Míg Ádám feláldozta Istent és az engedelmességet Éva iránti hűsége miatt, addig az Istennel való beszélgetésben Ádám már nem védte Évát, hanem vádolta. Ezzel a vádló hanggal Istent is sikerült megszólítania. ("Az asszony, akit mellém adtál..." 1 Mózes 3:12 https://abibliamindenkie.hu/uj/GEN/3/#12)
Isten ekkor elindult és ősszüleinket is elindította egy hosszú útra, aminek az eredménye lesz majd az, ami a kezdetben készen volt és az emberé volt, csak elveszett. Elveszett a Paradicsom és vissza kellett szerezni. Isten arra mondott igent, hogy ezt a nagy munkát Ő fogja elvégezni.
A megváltási terv lényege az, hogy az ember - ha hosszú úton is - eljusson oda, hogy újra nem fél a Teremtőjétől, a társai kezét fogva együtt szemléli Isten dicsőségét és fokról fokra, lépésről lépésre ugyanarra a jellemre alakul át, amilyen Isten.
Nagyban ez a kép csak Isten országban lesz valóság, de ma már kicsiben meg kell látszania ennek a végső képnek a hétköznapokban.
Istennel ismerkedni, Vele beszélgetni, az Ő szavát meghallgatni és engedelmeskedni neki, lesz az útja annak, hogy ne féljünk Tőle. Miközben Istent jobban szeretjük, jobban szeretjük majd a társainkat is, akikkel együtt haladunk az úton az új kezdet felé. Mivel az ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik, így elég naponta kicsit haladni előre töretlenül, aminek hosszú távon szép eredménye lesz.
Mivel a feladatok oroszlánrészét Júda oroszlánja végezte el, nekünk az maradt feladatként, hogy félelem nélkül, együtt, fokról fokra haladjunk előre.
