A hűséges munkás jutalma


„Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”

A legtöbb munkaadó – egyrészt elismerésként, másrészt ösztönzésként - a jó munkavégzést, a sikeres projektek megvalósítását fizetésemeléssel, extra szabadsággal, netán előléptetéssel jutalmazza.

Sokan, ehhez hasonlóan tekintenek Istenre, és a neki való szolgálatára is, mikor úgy képzelik, hogy a mennyország nem más, mint a bűnnel folytatott kínkeserves hitharc és a mások megmentése érdekében tett erőfeszítések utáni jól megérdemelt örökké tartó semmittevés. Trópusi környezet, napfény, égszínkék tiszta tenger, pálmafák, függőágy, angyalok legyezővel…

Azonban mennyei Munkaadónkról a mai Igénk által idézett talentumok példázatában egy egész más kép tárul elénk:

-  „amije volt, átadá nékik.” (Máté 25:14), azaz az Úr ugyan minden tulajdonát szolgái felügyeletére bízza, de a tulajdonjogot magának tartja fent.

-   „és ada… kinek-kinek az ő erejéhez képest” (Máté 25:15), azaz az Úr mindenkinek a képességéhez mérten adja a megbízást, így egyrészt nem a másikhoz, hanem saját magához mérten kell megfelelnie, másrészt a végén senki nem mondhatja, hogy „erőmön felül, extrában, túlórában teljesítettem”.

-      „számot vete velük” (Máté 25:19), azaz egyedül az Úr joga a munkavégzés eredményének értékelése. Nem a mi feladatunk a másik szolgálatának minősítése. Nem mi osztjuk a jutalmat.

-      „Jól vagyon jó és hű szolgám” (Máté 25:23), azaz az Úr és a szolga, nem cserél helyet egymással. Bármilyen jól végzi is munkáját, a szolga, a teremtmény örökre szolga, örökre teremtmény marad.

-    „kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután” (Máté 25:23), azaz a hűséges munka jutalma: még több munka.

Még több munka!? Na ne! – mondják a hűtlen szolgák.

És te mit mondasz?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia