Új parancsolat

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! János 13:34

Egyszer egy keleti vallási tanító megkérdezte a tanítványait: mit gondolnak, hogyan lehet megállapítani, hogy mikor van vége az éjszakának és kezdődik el a nappal? Az egyik tanuló ezt mondta: talán akkor, amikor már annyira világosodik, hogy messziről meg lehet különböztetni egy kutyát egy báránytól.

- Nem - válaszolta a tanító. Erre azt mondta egy másik: talán akkor, amikor meg lehet különböztetni egymástól egy fügefát egy datolyafától.

- Nem - válaszolta a tanító.

- Hát akkor mikor? - kérdezték.

- Amikor valakinek az arcába nézel, és a saját bátyádat és nővéredet látod, akkor van vége az éjszakának.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást” - mondta Jézus a tanítványainak. De mitől új ez a parancsolat? Hiszen már az Ószövetségben is ez volt a legfőbb, a legnagyobb kettős parancs: „Szeresd az Urat, a te Istenedet! Szeresd felebarátodat!” A nagy különbséget abban találjuk, hogy az ószövetségi szeretet-parancsban a szeretet mintája az ember önmaga. Úgy szeresd a másikat, „mint önmagadat”! Már ebben az igében is igen magasan van a mérce, hiszen, találó a mondás „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. De túl kell lépnünk az önzésünkön, önszeretetünkön. Legalább annyit kell adni erőnkből, szeretetünkből a felebarátnak, mint amennyit önmagunkra fordítunk.

Jézus azonban ennél is tovább megy. Azt mondja tanítványainak: a valódi szeretetnek nem te vagy a mércéje, nem a te emberi szereteted, és nem a te emberséged, hanem én! Ezért új tehát ez a parancsolat, és ezért több az Ószövetséginél, mert itt Jézus maga a minta! A szeretet követendő példája! „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”!

A legtöbbször Jézus szeretetével kapcsolatban azt szoktuk említeni, hogy abban látjuk a leginkább megnyilvánulni, hogy meghalt értünk és helyettünk. János is beszél erről az evangéliumában és a leveleiben: Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 1Jn. 3:16

Ha Jézus életét nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem csak meghalt az emberekért, hanem élt is értük. Én úgy gondolom, főleg ilyen módon kell kifejezésre juttatni a szeretetünket. Ne arra várjunk, hogy úgy adjuk az életünket a testvéreinkért, hogy meghalunk értük, a legtöbb esetben nincs erre szükség, de arra sokkal inkább, hogy éljünk értük.

Ha szeretnénk, hogy igazán áldott napunk legyen, akkor a másik arcába nézve ismerjük fel a testvért és gyakoroljuk iránta a jézusi szeretet, akár egy nagyon pici gesztussal is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet