Jóra törekedni

Kérünk titeket, testvéreim, hogy intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a csüggedteket, gyámolítsátok az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkivel.
Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki iránt! 1Thessz 5:14-15

Glenn Coon, egy idős amerikai lelkész mesélte el a következő esetet.



Egy sorozaton, amit egy nagy sátorban tartottam egy kételkedő ember is részt vett. Az igehirdetés előtt minden este 7 percet kérdések megválaszolására szántam, aminek nagyon örült a hallgatóság. De egyik este, amikor már készültem felmenni a szószékre, egy diakónus átnyújtott több lapot, amin begépelt kérdések szerepeltek. Az említett kételkedőtől származtak. Összesen 4 lap volt, amelyen 28 kérdéssorozat volt olvasható. Egyből láttam, hogy egy agnosztikus személlyel van dolgom. A kérdező a végén azt is hozzátette: “Kérem olvassa fel a közönség előtt a kérdéseket és válaszoljon rájuk.” Világossá vált előttem, hogy csak vitatkozni akart. Tudjátok mi volt az első gondolatom? Hát az, hogy: “Jól falhoz szegezem ezt az embert az érveimmel! Majd látni fogom, ahogy összerezzen. Bánni fogja, hogy feltette ezeket az okos kérdéseket! Vannak jó érveim és használni is fogom őket!”

És akkor egy szelíd hangot hallottam, ami a szívemhez szólt: “Nem szeretnél a saját módszered helyett inkább Jézushoz hasonlóan bánni ezzel az emberrel?” Ezzel a gondolattal a fejemben mentem fel a szószékre. Megválaszoltam egy pár rövid kérdést és ezután eljutottam a 4 oldalas listához. Addigra a kérdés-feleletekre szánt 7 perc a vége felé járt. De közben a Szentlélek is dolgozott a szívemben.

Ahogy a kérdéseit szemléltem, valami olyasmit mondtam, amit csakis Isten adott a számba.

“Barátaim, itt tartok a kezemben 4 lapot, amelyen remek kérdések vannak. Nagyon intelligensen vannak megfogalmazva. Biztos vagyok benne, hogy őszinte szívből jönnek. Ez a személy, aki ennyi időt szánt arra, hogy ilyen gondosan megírt kérdéseket tegyen fel, többet érdemel, mint egy-két perc. Szívesen fordítok akár egy-két órát is arra, hogy ezeket a nagyszerű kérdéseket az illetővel részletesen átbeszéljük.” Ezzel félretettem a kérdéseket és megtartottam a prédikációt.

Egy pár estével később egy újabb levelet kaptam ugyanattól az embertől. Ezt írta: “Az a mód, ahogy kezelted a kérdéseimet, meglágyította a szívemet. Én egy keresztény családban nőttem fel. Gyerekkoromban szerettem a Bibliát. De ahogy felnőttem, eltávolodtam Istentől és a Biblia tanításaitól. Hitetlen írók műveit olvastam. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kereszténység komédia és a keresztények képmutatók. Egyetlen céllal mentem el az előadásra és az nem volt más mint, hogy egy kis veszekedést kezdeményezzek. De amikor úgy válaszoltál a kérdéseimre ahogy válaszoltál, az megtörte a szívemet. Hazamentem, letérdeltem az ágyam mellé, ez volt az első alkalom gyerekkorom óta, és átadtam a szívemet Jézusnak. Elmondtam Neki, hogy most már tudom, hogy Ő tényleg igazi, mivel találkoztam egy olyan személlyel akiben az ő Lelkét láttam megnyilvánulni. Most már tudom, hogy ér valamit a kereszténység, mert találkoztam egy valódi kereszténnyel.”

Barátaim, ahogy elolvastam ezt a levelet éreztem, hogy libabőrös lesz a kezem. Arra gondoltam, hogy milyen közel voltam ahhoz, hogy érvekkel dobálózzak, ahelyett, hogy Jézust mutatnám be. Azon az estén nem használtam érveket. Mégis a világ legerősebb érvét mutattam be - Jézust az életemben, Jézust a szavaimban, Jézust a hanglejtésemben.

Kedves olvasó!
Remélem te is csak a legerősebb érveket használod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia