Isten szeme fénye

"Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát."

Jézus tanításában markáns helyet foglalt el a gyengék és kiszolgáltatottak védelme: özvegyeké, árváké, gyermekeké és jövevényeké. Bátor kiállás volt rájuk alapozni egy új országot egy olyan világban, ahol az "erősek uralkodnak és a hatalmasok hatalmaskodnak". Hiszen a hatalom középpontja mégiscsak azon emberek csoportja, akik az anyagi, katonai, politikai hatalmat birtokolják!

Nem!

Jézus a tanítványok hatalmat firtató kérdésére, hogy "Ki a nagyobb a mennyek országában?", azzal válaszol, hogy példaként eléjük állít egy kisgyermeket. "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18,3) Mi több, Jézus szerint a kisgyermek nemcsak példa, hanem próba is! "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik." (18,6) A kicsinyekhez való viszonyulás a megtérés próbája. A hatalom centruma ugyanis nem a földi világban van, hanem a mennyei trónteremben, ahol az Örökkévaló uralkodik! És Jézus szerint annyira fontosak Istennek a gyermekek, hogy az őrző angyalaik bármikor fordulhatnak hozzá, a világmindenség legnagyobb hatalmához. El tudom képzelni a tanítványok megdöbbent arcát. Szerették a gyermekeiket, de nem gondolták volna, hogy ennyire fontos helyet töltenek be a kozmoszban! A Mindenható Isten a világmindenség teremtője, a kozmosz ura törődik a kicsinyekkel, akiket a 'mikrosz' görög szóval foglal össze Jézus. A legnagyobbnak gondja van a legkisebbre!

Isten arca előtt lenni az áldás jelképe. Jézus korában az egyik legfontosabb áldás, ami elhangzott az istentiszteleteken az ároni áldás volt: "Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet neked." (4Móz 6:24-26.) Akihez Isten arca odafordul, annak áldásban van része. A gyermekeket Isten mindig a látómezejében tartja. Ha Istennek ilyen fontos a gyermekek jóléte és élete, nekünk is annak kell lenni!

Milyen szörnyű, hogy sokszor a nagyok akadályozzák meg, hogy az isteni áldás eljusson a legkisebbekhez. Jézus óv, hogy lekicsinyeljük a gyermekeket, hogy átnézzünk rajtuk, hogy másodlagosnak tartsuk az ő szükségleteiket. De nem csak az övékét, hanem mindenkiét körülöttünk, aki 'mikrosz', és szüksége van ránk.

A mai nap, amikor körülnézünk, találunk magunk körül 'mikroszt'? Tehetünk valamit, hogy közelebb kerüljön hozzájuk az Atya gondoskodása?