Egyszer fent, egyszer lent?

A 118. Zsoltár a hála és öröm éneke. Hálaadás Isten szabadításáért, oltalmáért, örökké tartó szeretetéért. Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ezt a zsoltárt idézte fel ujjongó kiáltások között az őt kísérő sokaság. A korábban megvetett, elutasított megváltó győzelmének, diadalmenetének hirdetése jelenik meg a 19-24. versekben: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Ezután szólal meg a kérés: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!”, majd folytatódik az öröm megszólaltatása.

Miért fontos ez a kérés az örömmámor idején?
A szabadítás átélése könnyen elfeledteti velünk rászorultságunkat, kiszolgáltatottságunkat. Szomorú, de gyakran előfordul, hogy a lelkesítő tapasztalatok időszakát a csüggedés, sötétség ideje követi. Eredményesen elvégzünk egy feladatot, majd ránk tör a depresszió. Ez történt Illés prófétával, amikor több, mint 3,5 évi küzdelem, könyörgés és üldöztetés után, Isten hatalmas módon megmutatta önmagát, Illés imádságára válaszolva (l. 1Királyok 18-19. fejezet). Illés Isten eszköze volt, Isten általa nyilatkoztatta ki teremtői hatalmát a hitehagyó Izráel számára. A nap végén azonban, amikor egy fenyegető üzenetet kapott Jézabeltől, a király feleségétől, egy pillanat alatt szem elől tévesztette Isten hatalmát, rátört a félelem, elmenekült, s elkeseredett.

Lehet-e tenni valamit ez ellen? Tehetünk-e valamit azért, hogy a felemelő tapasztalatokat, a lelki világosság idejét ne a csüggedés és lelki sötétség ideje kövesse?
Talán már az is segíthet, ha tudjuk: nem vagyunk egyedül ezzel a tapasztalattal, hanem egy nagyon gyakori jelenségről van szó. 
Érdemes azonban megfontolni azt a tanácsot is, amit Sámuel próféta a adott Saulnak: „Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.” (1Sámuel 10,7) Azaz: amikor tapasztalod életedben Isten munkáját, örülsz a segítségének, akkor fokozd az erőfeszítéseidet. Ne állj meg, hanem haladj tovább és cselekedj! Erősítsd meg Istennel a kapcsolatodat, s még inkább támaszkodj rá!

Legyen áldott a napod!