Isten tenyerén

„Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.”

Ézsaiás könyve 49:16

Ézsaiás próféta könyvében többször megjelenik a közelgő Babiloni fogság elkerülhetetlen szörnyű képe. „Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!” (Ézs. 39:6)

Ahogy olvassuk, magunk előtt látjuk, ahogy az elhurcoltak ott sírnak Babilon vizeinél és azt mondják:„Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!” (Ézs.49:14) Ahogy később Dániel is számolgatja a Jeremiás által megjövendölt hetven év végét, és szinte belebetegszik a várakozásba.

Ám Ézsaiás, mint az Ószövetség vigasztaló evangélistája, az ítélet mellé mindig odateszi az ígéretet: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs.49:15)

Mily vigasztaló szavak ezek ma is, mikor magányosnak és elhagyatottnak érzed magad, mikor úgy látod, hogy semmi sem sikerül, hogy minden összeesküdött ellened, és minden problémával egyedül kell megküzdened.

Vedd észre és vésd szívedbe Isten nem feledkezik meg rólad soha, sőt a tenyerén hordoz. Ennek bizonyossága adjon erőt a mai napodhoz és mondjuk együtt:

Életem ott van Isten tenyerén,
Azért nem félek én,bármi fáj nekem:
Mosolyog a szemem,
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj,veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Mitől és kitől is félhetnék én
Az Isten tenyerén?

(Fritz Schmidt König után németből fordította
Túrmezei Erzsébet)