A szőlőtő és szőlővessző


„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.”

Jézus ebben a beszédében a tanítványaihoz szól. Azokhoz, akik vele jártak, de hamarosan Mesterük nélkül maradnak. A megkezdett szolgálatot pedig tovább kell folytatniuk a megígért Szentlélek vezetésével, segítségével. A példázatnak több tanulsága is van, ebből néhányat kiemelnék:

1. Jézus nélkül semmit sem tehetünk. – A tanítványok Jézus mellett megtapasztalhatták, hogy nincs olyan helyzet, amiből ő ne tudna megnyugtató megoldást kínálni. Amikor Jézus a megdicsőülés hegyén időzött Péterrel, Jakabbal és Jánossal, a többi tanítvány teljes kudarcot vallott egy ördöngős gyermek meggyógyításakor. Jézus nélkül nincs győzelem, nincs élet, nincs gyümölcsöző élet.


 2. Aki nem terem gyümölcsöt – „kivágatik”. Lehet azon gondolkodni, hogy mit is jelent itt a gyümölcs a mi esetünkben. A gyümölcstermő tanítvány „gyümölcse” lehet egy másik, újabb megtérő bűnös, aki idővel maga is tanítvánnyá válik. De a Szentlélek gyömölcse, a „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 6:22-23) a bennünk lévő, bennünket átformáló isteni erő által létrehozott jellemváltozás. Ha sem bennünk, sem általunk nem tud megnyilvánulni Isten Lelkének munkája – akkor gyümölcstelen keresztények vagyunk. Ez azt jelenti, hogy valójában nem vagyunk azok.

„Miközben a beoltott vessző külsőleg egyesül a szőlőtővel, megtörténhet, hogy nincs élő kapcsolat. Akkor elmarad a növekedés és a gyümölcstermés. Hasonlóképpen megtörténhet, hogy látszólagos kapcsolatunk van Krisztussal anélkül, hogy hit által valóságosan egyek lennénk Ővele. Hitünk megvallásával egy egyház tagjaivá lehetünk, de jellemünk és magatartásunk mutatja meg, hogy valóban kapcsolatunk van-e Krisztussal. Ha nem termünk gyümölcsöt, hamis szőlővesszők vagyunk. Krisztustól való elkülönülésünk olyan teljes mértékű romlást foglal magában, mint amit a halott vessző ábrázol. „Ha valaki nem marad énbennem – mondta Krisztus –, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” (Ján 15,6) {Ellen G. White: DA 676.5} 

3. Jézussal gyümölcsöző lesz az életünk. - „A vesszőt beoltják az élő szőlőtőbe, és annak rostjai rostokkal forrnak össze, erei az erekkel, s így a szőlőtő részeivé lesznek. A szőlőtő élete a szőlővessző életéve válik. Ugyanígy kap a bűnökben és vétkekben halott lélek életet a Krisztussal való kapcsolat által. Krisztussal az Őbenne mint személyes Megváltóban való hit által alakul ki az egység. A bűnös egyesíti gyengeségét Krisztus erejével, ürességét Krisztus teljességével, törékenységét Krisztus mindent elhordozó erejével. Akkor egy értelemre jut Ővele. A Megváltó emberi természete megérintette a mi ember voltunkat, és a mi emberi természetünk megérintette az Istenséget. Így a Szentlélek munkálkodása által az isteni természet részeseivé válunk. A Szeretett Személy befogad.” Ellen G. White {DA 675.3} 
  

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia