A törvény betöltése


„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.”


A farizeusok és törvénytudók nagy figyelmet fordítottak a parancsolatok precíz megtartására. S azért, hogy véletlenül se vétsenek egyetlen törvény ellen se, külön aprólékos gondossággal megfogalmazott szabályhalmazt hoztak létre. Szabályra új szabály, parancsra új parancs…

Ám bármennyi szabályt is alkottak, és bármennyire is igyekeztek ezeknek megfelelni, - „Ne tedd!” „Nem szabad!” „Ne egyél belőle!” „Ne is illesd!” - nem leltek lelki nyugalmat.

Miért? Mert egyrészt a törvény lényege és betöltése, ahogy Jézus is megismételte: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37-40)

Vagyis azáltal, hogy átléped és nem rúgsz bele a földön fekvő embertársadba, - nem ölöd meg, nem veszed el, ami az övé, - azzal még nem töltötted be a törvényt. Mert az épp azt mondja; Szeresd! Azaz emeld fel! (lásd: Irgalmas Samaritánus példázata)

Másrészt nem a törvény, nem a törvény betűje a lényeges, hanem az aki adta; a Törvényadó, az Isten. A parancsolatok eszközök, melyek Hozzá vezetnek (Gal.3.24), melyek az Ő szeretetét, gondoskodását tükrözik vissza.

Ezért Pál is, amikor a törvény megtartásáról ír, nem a paragrafusok hosszú sorát taglalja, hanem Jézus életét állítja példaként elénk, aki „mikor még bűnösök voltunk” (Róm.5:8) végtelen szeretettel lehajolt hozzánk és csak annyit kér „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust” (Róm.13:14) azaz másoljuk le az Ő életét, mert Ő a szeretet.