István a mennybe lát


"Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll."

Általában egy könyv szerzőjének és címének ismerete elég ahhoz, hogy megállapítsuk a mű stílusát, mélységét, sőt, sokszor ahhoz is, hogy eldöntsük, nekünk való-e az olvasmány. Az Apostolok Cselekedeteivel ilyen szempontból nincs könnyű dolgunk, mert sem a szerzőjét nem ismerjük túl jól — azon kívül, hogy Pál említi néhányszor, és a Bibliánkban található Lukács evangéliumát is ő írta — sem az eredeti címét nem ismerjük. Az Apostolok Cselekedetei címet később, a korai keresztény egyházi tanító, Szent Iréneusz használta először, nem tudjuk, hogy valóban Lukács adta-e neki. Sőt, a névadás nem is a legjobb, hiszen a könyvet végigolvasva azt láthatjuk, hogy valójában nem is az apostolok cselekedeteiről szól, hanem sokkal inkább a Szentlélek cselekedeteiről, melyeket az apostolokon keresztül vitt véghez.

A könyv egészében Lukács mondanivalója egyértelmű. Az apostolok semmire nem mennének a Szentlélek segítsége nélkül, és az egyik első történet, amit a könyvben találunk, István mártírhalála is jól példázza ezt. István életének utolsó perceiben lehetősége volt a Szentlélek segítségével a “mennybe látni”, ahol felismerte Jézus Krisztust Isten jobb oldalán. Különösen fontos ez, hiszen Kajafás előtt állva Jézus ellen a legkomolyabb felhozott vád az volt, hogy Istent gyalázza azzal, hogy magát Isten fiának nevezi. Jézus utolsó mondataiban erről tesz bizonyságot: látni fogják még az Atya jobbján állni. Itt pontosan ez történik, és István felismeri a Mestert.

A másik dolog, amihez minden egyes alkalommal a Szentlélek segítsége kell az apostolok számára, a beszéd. Akárhányszor, amikor kinyitották a szájukat — kezdve a pünkösdi eseményektől — a Szentlélek adta a szájukba azt, amit mondaniuk kell. Nem beszéltek össze-vissza, hiszen Isten mindig azt adja, amire a hallgatóknak szüksége van. Nem ment volna nélküle akkor sem, és nem kerülhetjük mi sem el, hogy a segítségét kérjük.

Nagyon tetszik az a mondás, hogy ha valamit meg lehet tenni anélkül, hogy imádkoznánk előtte, azt nem érdemes elkezdeni. Így van ez az apostolok cselekedeti tanulságaival is: ahhoz, hogy egy pillanatra beláthassunk a mennybe, és beszélhessünk Istenről, a Szentlélek segítsége kell. Nélküle a vallás csak szokások rendszere, a Biblia azonban hitre tanít bennünket. Ha Istenre támaszkodunk, megadja nekünk is, amit Istvánnak: teljes nyugalmat az üzenet igazságát illetően.