Hálaadás
Adjatok hálát az Atyának,
aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban
részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át
minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink
bocsánata.
A hálaadó lelkület
alapvetően a szívünk és szemünk helyes irányultságából fakad. Sokszor ugyanaz
az élethelyzet az egyik embert hálára, a másikat panaszkodásra készteti. A
különbség az, hogy mire figyelünk az adott szituációban.
Az Istenben bízó ember
szeme többet és távolabb lát, mint az átlag emberé. A Biblia feljegyez néhány
embert, akik ha nem is láthatták magát Istent, de dicsősége, hatalma megjelent
számukra. Ez a mennyi fényesség sugárzott rá a prófétákra, de Sault is Isten
dicsősége állította meg a damaszkuszi úton.
Az Isten dicsősége ragyogott
Máriára, de a mennyei trónuson ülő Megváltó látványa adott erőt és bátorságot
Istvánnak is, amikor megvallotta hitét megkövezése előtt.
Nekünk talán nincsenek
ilyen megrázó tapasztalataink, de mi is valamilyen formában megláthatjuk,
megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét. Nagysága nemcsak a megjelenésében
lenyűgöző, hanem kegyelmének megnyilvánulásában is. Gondoljunk csak bele, hogy
mit ad Isten a bűnös embernek azért, hogy megválthassa a halálból! Nem csupán
helyreállítja a bűn előtti állapotot, hanem újjá teremt bennünket és a
tönkretett világunkat.
Ahogy Pál mondja a mai szakaszban: „alkalmassá tesz
arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljünk”. A sötétségből –
a bűn, és Sátán világából – nem tudunk csak úgy átsétálni a világosság honába.
Egyedül Jézus tud átvinni a határon, aki megvált és bűnbocsánatot ad.
Ha erre a
reménységre tekintünk, nem tehetünk mást, mint hálás szívvel várjuk Isten
ígéreteinek teljes megvalósulását.
