Elismerés Istentől

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!"


"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44.) - Mondta Jézus, majd több példázatban magyarázta el, mit jelent készen lenni.

Elmond egy történetet, melyben egy idegenbe utazó gazdag úr rábízza a vagyonát három szolgájára. Egyiknek adott öt tálentum vagyont (ókori súlymérték, amivel a nemesfémeket is mérték), a másodiknak kettőt, és a harmadiknak egyet adott. A feladatuk, hogy viseljék gondját a vagyonrésznek, egészen addig, amíg az uruk visszatér. Szabadon használhatják a vagyont, de a végén el kell számoljanak. Teljes joggal döntött a birtok gazdálkodásában, azonban azt nem tehette tönkre: sem a földet, sem a szolgákat. Régies nevükön ők voltak a sáfárok.

Isten bennünket is sáfárként kezel. Övé a világ: "Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsoltárok 24:1) Azonban mindezt átadta kezelésre az embernek a teremtéskor: "Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!" (1. Mózes 1:28) Ezért a Biblia arra hív, hogy: "Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is." (5. Mózes 8:17-18)

Gondolkodjunk el: hogyan miénk, amink van? Hogyha elismerjük, hogy elszámolással tartozunk neki, akkor megőrizzük, és még jobbá tesszük! Még szebbé! Felelősek vagyunk a vízért, a levegőért, az életünkért, a természeti erőforrásokért. Felelősek vagyunk az időnkért, a pénzünkért, a mosolyunkért, a haragunkért, a jóindulatunkért, az eszünkért! Ezeket azért kaptuk, hogy a világot egy jobb, szebb, boldogabb hellyé tegyük!

Vajon az, hogy Istené mindenünk, negatívan érint bennünket? Luther Márton a következőt mondta: „Sok mindent tartottam már a kezemben, de elveszítettem őket. Azonban amit Isten kezébe tettem, az még mindig az enyém!" Gondolkodott már azon, hogy az a maradandó, amit adunk? Amikor képességeink legjavával dolgozunk? Amikor mosolygunk egy borús napon? Amikor többet teszünk, mint amit elvárnak tőlünk? "A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet." (1. Timóteus 6:18-19.)

És van miből adnunk! Még az egy tálentum is mai árfolyamon 6000 munkanap bére, vagyis minimum 45 millió forintnak megfelelő összeg! Sokat adott Isten, hogy mi is sokat adhassunk!

R.M. Rilke: Iniciálé 
(fordította: Farkasfalvy Dénes) 

Szépséged egyre szórva oszd 
szó és számítás nélkül. 
Hallgatsz. De szólal ő: vagyok. 
Ezernyi színben jön, ragyog 
s elér mindenkit végül. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia