Az Úr ítélete


"Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú."

2002-ben a 44 éves Robert Brown másodszor állt bíróság előtt. Az előző ítélethirdetésen, melyen 25 évvel korábban jelent meg alig 19 évesen, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiért megölt egy 51 éves nőt. A börtönben keményre edződött férfi 15 évvel később elutasította, hogy kegyelmi kérvényt nyújtson be. Életének második ítélethirdetésben a bíró a legkeményebb szavakkal ítélte el az elkövetett bűnöket: összeesküvés, az igazságszolgáltatás félrevezetése, kényszerítés, korrupció. A bíró szerint ezeket a bűnöket mind elkövette 25 évvel korábban a nyomozást vezető rendőr, aki egy ártatlan embert juttatott börtönbe. Az ítélet megállapította: Robert Brown ártatlan!

“Fantasztikus érzés volt belevágni a képükbe, az egész rendszernek, - nyilatkozta Brown - de csak egy üresen kongó győzelem volt. Az igazi horror történet csak azután kezdődött.” Megemészteni, hogy igazságtalanul ítélték el, és hogy 25 évet vesztett el az életéből, hihetetlen nehéz mentális feladat volt számára. Mindmáig képtelen puha ágyban aludni, csak egy priccsre emlékeztető kemény deszkaágyon. Minden éjjel hosszasan nem tud aludni, csak forgolódik, és azon gondolkodik, hogy milyen lehetett volna az élete, ha 19 évesen megengedi a sors, hogy összekösse az életét egy lánnyal, akivel nagyon szerelmesek voltak, akiről gondoskodni akart, és aki miatt a nagyvárosba költözött, miután végre kiszabadult az árvaházból, ahol gyermekkorát tengette.

“Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr.” “Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5:10). A kilátásaink nem sokkal rózsásabbak, mint a földi bíróság előtt megjelenő lelencgyermeknek, aki minden bizonnyal elkövetett már jó néhány csínyt, talán bűnt is, és már első ránézésre is sok viselkedési problémával küzd nehéz gyermekkora miatt. Persze a mi életünkben az elégtelen háttér nem egy árvaház, hanem a hely melyet úgy emlegetünk: a Föld. Egy hely, ahol Sátán, a korrupt, ellenünk összeesküvő vádló bebizonyítja, hogy egy ilyen hibákkal teli, értéktelen ember már Istennek, a mennyei Atyának sem kell. Isten, az igaz bíró, azonban nem hagyja ennyiben: “Jöjjetek, és szálljunk perbe!” – mondja. Aztán Jézus Krisztus sorra cáfolja a vádakat, rámutat a fabrikált bizonyítékokra, a hamis tanúkra, a felmentő körülményekre, a kifizetett büntetésre, majd így szól: “Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?” (Zakariás 3:2). Vagyis: ez a piszkos, eltorzult élet egy megmentett élet, ami ha tovább folytatódik, akkor megsemmisül, mert Sátán vezette romlásba. Milyen más lehetett volna, de…

És ha a bírónak hatalma lenne arra, hogy ne csak felmentsen, hogy ne csak arra ítéljen, hogy saját szellemeinkkel kelljen tovább küzdenünk és a “mi lett volna ha” gyötrő kérdésével? Mi lenne, ha a bíró az ítéletével el tudná venni a megnyomorított élet minden torzulását, keservét és reménytelenségét, és vissza tudná adni az ifjúság minden ártatlanságát, erejét, lehetőségét és reményét? Ha vissza tudná adni az elvesztett éveket, sőt még adna hozzá el nem fogyó örök tavaszt?

Egyszer mindenki bíróság elé áll! Neked ki a Bíród, aki ítéletet mond feletted, akinek a tekintélyének feltétel nélkül aláveted magad? A megváltó Isten, vagy a korrupt Vádoló?

Válaszd ma Istent!