Az Úr dicsőítése
Ha szereted megnézni a film végét, mielőtt elkezdenéd az elejéről, akkor Neked szól a mai ige. Ez a happy end-je egy különös ószövetségi történetnek. Az ember szívében alapjáraton nem áradnak ilyen dicsérő szavak Istenről. Erre a szintre el lehet jutni, de nem itt kezdődik soha a történet - itt végződik.
A babiloni király már ismerte az igaz Istent. Látta, hogy az igaz Isten szolgái (Dániel és három társa) bölcsebbek voltak a király minden mágusánál, mert hűségesek voltak Isten törvényeihez. Kapott egy jövőről szóló álmot Istentől, amiben Isten megmutatta neki a Föld történelmét egészen az örökkévalóság kezdetéig. A király látta Isten Fiát, amikor megszabadította Dániel három társát a tüzes kemencében - amit a király adott büntetésül nekik, mert nem akartak az arany állókép előtt meghajolni.
A király második álma már nem volt olyan kedvező, mint az első. Ő most nem arany fej volt egy szobron, hanem egy gyönyörű, termő fa, amelyiket egy mennyei végzés alapján ki kellett vágni, szétszórni a gyümölcseit és az állatokat elüldözni róla. A döntés szerint emberi helyett állati értelem adatik neki hét évre, de a fa tövét vas és rézbilincsben kellett őrizni, hogy amikor megtanulta az alázatosság leckéjét, visszaálljon a régi rend.
Egy év múlva a király önmagát magasztalta, ekkor teljesedett be rajta a jövendölés. Uralkodása megtört egy hétéves cezúrával. Diagnózis: lycanthropia. A mítoszok világában is fellelhető betegség (amit ott vérfarkasnak hívnak) ma is létezik, idegrendszeri betegség, a hisztéria egyik fajtájának tartják. A beteg farkasnak, vagy más állatnak képzeli magát, a szőre valóban megnő, agresszív, kegyetlen viselkedés társul hozzá. A gyógyulás a király esetében hatalmas csodának minősül, mert a betegség gyógyíthatatlan.
A Dániel könyve 4. fejezet 14. verse alapján https://abibliamindenkie.hu/uj/DAN/4/#14 ("Az angyalok hozták ezt a rendelkezést, a szentek végzése ez a parancsolat. Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit") tudjuk, hogy a királyra nem Isten mondta ki a büntetést. A királyra kimondott végzés egy olyan bizottság döntése volt, amely angyalokból és olyan emberekből áll, akik már a mennyben élnek. (Ha nem hiszünk abban, hogy az emberek a haláluk pillanatában a mennybe kerülnek, akkor elég kevés személy jöhet számításba lehetőségként a másodikként említett kategóriában a Kr.e. 6. században, pl.: Énók, Mózes, Illés.)
A király kívánnivalókat maga után hagyó viselkedése nyomán a mennyben értelmes lények hoztak egy olyan döntést, amelynek megvalósítása fájdalmas lesz, de egy mély és kitörölhetetlen nyomot fog hangyni a király elméjében. A tanulság elvehetetlen lesz:
"Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a
mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg
tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek." (Dániel 4:34)
