Amikor belépsz a tárgyalóterembe

„Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.”

A teremtett világ öröme, és az Úr ítélete

Negyedik osztályos voltam, amikor körülbelül egy teljes fejjel magasabb voltam az osztálytársaimnál. Pedig, amikor megszülettem a nagybátyám nem is hitte, hogy valaha ember lesz belőlem. Abban az időben gyorsan és nagyot nőttem. Az énekórán a tanító nő átültette az egész osztályt és nekem is megtalálta a helyet. A harmadik padsorban középen egy szűk és kényelmetlen padban talált nekem helyet. Sajnos már akkor sem tudtam elfogadni az értelmetlen döntéseket. Úgy gondoltam, hogy ez a pad nekem kicsi, kényelmetlen ezért nem fogok ott ülni ezért az utolsó, kényelmes padba ültem ahol tökéletesen elfértem. Annyira felbosszantotta ez a tanárnőt, a tanárnő meg engem, hogy cibálta a pulóveremet, hogy fogadjak szót neki, én meg kapaszkodtam az asztal sarkába. Nem fogadtam szót. Ez volt az a nap, amikor az igazgatói irodába bérletet váltottam. Amikor az igazgatónak felvázoltam, hogy mi történt a tanteremben, és hogy én most milyen döntések sorozatának vagyok a részese visszakísért, megnézte a padot, ami valóban a termetemhez képest sokkal kisebb volt és engedélyt adott arra, hogy ott ülhessek az év végéig.


Igazolást kaptam és nagyon jól esett. Az igazság fáj, szokták mondani. Igen, ha hazugságban élsz. Ha viszont tisztában vagy arról, hogy mi a helyes és kitartasz mellette jutalmat kapsz érte. Félek-e az Isten ítéletétől? Nem, nem félek. Tudom, hogy ha csak a saját magam erejére, tudására támaszkodnék, és túl büszke lennék belátni a hibáimat, a legjobb szándékkal sem kapnék ekkora jutalmat az Istentől az ítéletkor, mert van hibám és bűnöm. De tudni azt, hogy Krisztus a védő ügyvédem és ő az, aki engem és téged is helyre igazít, mellém áll, mint akkor az igazgató, megnyugtat. Mert amikor bejön az osztályterembe vagy tárgyaló terembe oda áll melléd és kiáll melletted!