Amikor belépsz a tárgyalóterembe
„Tapsoljanak a
folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az ÚR előtt, mert eljön, hogy
ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.”
A teremtett
világ öröme, és az Úr ítélete
Negyedik osztályos voltam, amikor körülbelül egy teljes
fejjel magasabb voltam az osztálytársaimnál. Pedig, amikor megszülettem a
nagybátyám nem is hitte, hogy valaha ember lesz belőlem. Abban az időben gyorsan és nagyot nőttem. Az énekórán a tanító nő átültette az egész
osztályt és nekem is megtalálta a helyet. A harmadik padsorban középen egy
szűk és kényelmetlen padban talált nekem helyet. Sajnos már akkor sem tudtam
elfogadni az értelmetlen döntéseket. Úgy gondoltam, hogy ez a pad nekem kicsi,
kényelmetlen ezért nem fogok ott ülni ezért az utolsó, kényelmes padba ültem
ahol tökéletesen elfértem. Annyira felbosszantotta ez a tanárnőt, a tanárnő meg
engem, hogy cibálta a pulóveremet, hogy fogadjak szót neki, én meg kapaszkodtam az asztal sarkába. Nem fogadtam szót. Ez volt
az a nap, amikor az igazgatói irodába bérletet váltottam. Amikor az igazgatónak
felvázoltam, hogy mi történt a tanteremben, és hogy én most milyen döntések
sorozatának vagyok a részese visszakísért, megnézte a padot, ami valóban a
termetemhez képest sokkal kisebb volt és engedélyt adott arra, hogy ott ülhessek az év végéig.
Igazolást kaptam és nagyon jól esett. Az igazság fáj, szokták
mondani. Igen, ha hazugságban élsz. Ha viszont tisztában vagy arról, hogy mi a
helyes és kitartasz mellette jutalmat kapsz érte. Félek-e az Isten ítéletétől?
Nem, nem félek. Tudom, hogy ha csak a saját magam erejére,
tudására támaszkodnék, és túl büszke lennék belátni a hibáimat, a legjobb
szándékkal sem kapnék ekkora jutalmat az Istentől az ítéletkor, mert van hibám
és bűnöm. De tudni azt, hogy Krisztus a védő ügyvédem és ő az, aki engem és
téged is helyre igazít, mellém áll, mint akkor az igazgató, megnyugtat. Mert amikor bejön az osztályterembe vagy
tárgyaló terembe oda áll melléd és kiáll melletted!
