Ne bánkódj!

“Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”

Az életre és a halálra sokszor úgy tekintünk, mint személyes sorskérdésre. A félelemre és a reményre pedig úgy tekintünk, mint a sorskérdésekre adott személyes érzelmekre és reakciókra. Pedig ezekre így tekinteni, hatalmas tévedés!

Az egzisztenciális félelem az egyik legerősebb hajtóerő az emberi történelemben. A hatalomért, befolyásért, erőforrásokért folytatott küzdelmek nagyon hamar átcsaptak háborúkba, mivel a felek fenyegetve érezték az életüket, avagy “életmódjukat”, ahogy korunkban utalnak rá. Az életben maradás ösztöne pedig az egyén szintjén olyan erős, hogy felülír szinte bármilyen erkölcsi megszokást, társadalmi normát. Hihetetlen, hogy az ember mire képes az életéért, és ha eltűnnek a társadalmi korlátok, akkor milyen szintre képes lealacsonyodni. Sokszor a politika rá is játszik erre azzal, hogy kifejezetten egzisztenciális fenyegetettségként állít be vélt vagy valós veszélyeket, hogy utána a felgerjesztett félelemmel kontrollálja a tömegeket. A haláltól való félelem tehát nem csupán személyes sorskérdés, hanem világunk egyik legnagyobb átka és az emberi tragédia forrása.

A Biblia örömhíre, hogy a halálfélelemnek nem kell uralkodni rajtunk! “Mivel a gyermekek test és vér részesei, ő (Jézus) is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsidókhoz írt levél 2:15). Pál erre céloz, amikor azt írja, hogy “ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük”. A hívő embernek nem erkölcsi meggyőződése a halállal kapcsolatos viselkedése, hanem lényének része, vagyis megszabadult az egzisztenciális félelemtől. A “ne szomorkodjatok” nem azt jelenti, hogy ne érezzük át az elvesztett szerettünk hiányát, hanem hogy ne fordítson ki a halál tragédiája a reménységünkből, ne uraljon bennünket és tetteinket. A keresztény élete nem a ma mulandó percének szól, hanem az örökkévalóságnak, mert Jézusban örök életének egy darabját éli minden nap!

Ezért, ha ma elindulunk otthonról, kérjük ezt: “Add Isten, hogy ma is éljek! Hogy neked éljek félelem nélkül!”