A bizalom gyógyít

„Bizony, testvér, tedd meg nekem ezt a szolgálatot, hadd könnyebbüljön meg a szívem Krisztusban!
Engedelmességedben bízva írok neked, tudván, hogy többet is fogsz tenni annál, mint amit kérek.” (Simon Tamás László ford.)




Pál apostol egy gazdag kereszténynek, Filemonnak írt levelet egy szökött rabszolgáért, Onészimoszért, aki Pállal találkozva elfogadta az evangéliumot. Pál e levél kíséretében küldi vissza Onészimoszt Filemonhoz azzal a kéréssel, hogy bocsásson meg neki, és fogadja őt úgy, mintha az apostol maga látogatná meg. Abban bízik, hogy Filemon nem csupán eltekint a szökött rabszolgáknak járó büntetéstől, hanem többet is tesz ennél, felszabadítja őt a rabszolgaságból. Kérését a szeretet kérlelésébe csomagolja: „Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő, a szeretetért inkább kérlek.” (8-9.v) 


Nagy erő rejlik a másik ember iránt kifejezett bizalomban. Amikor Isten szemével tudom látni őt, azaz nem csupán azt, hogy most milyen, hanem azt is, hogy milyen emberré válhat Isten munkálkodása, szeretete által. Ez a bizalom öröm és gyógyulás mindkét fél számára. A felebarátom számára a legnagyobb bátorítás a helyes döntés megérleléséhez, számomra pedig öröm azért, mert látom és remélem a jót és gyönyörködöm abban a munkában, amit Isten végez a másik ember lelkében, társául szegődöm annak a szeretetnek, amivel Isten keresi őt. Ez a szeretet és bizalom késztethet arra minket, hogy Pálhoz hasonlóan kimondjuk a megelőlegezett bizalom következő gyönyörű mondatát: „Bízván a te engedelmességedben… tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.”

Tekintsünk egymásra olyan bizalommal, amely gyógyít és jóra késztet!

Legyen áldott a napod!