Megismerni a titkot

„...akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.”

Kolossébeliekhez írt levél 1:27

Mi lehet az a titok? A kíváncsi ember szeret mindent tudni, de keveset elmondani. Pál olyan titokról beszél, amit nem sajnál bárkivel megosztani. Ha úgy nézzük, akkor mondhatnánk azt is, hogy Pál kibeszéli az Isten titkát. Pálra bízott az Úr egy nagy titkot. Ő volt, aki felismerte azt, amit az ószövetségi ember nem volt képes. Az efézusi levélben a harmadik rész első kilenc versében leírja ezt a titkot. Megosztja másokkal. Megtehette volna, hogy megtartja magának a felismerést, de annak semmi értelme nem lett volna. Ha már rájött valamire, akkor mindenképp megosztja másokkal is nem törődve azzal, hogy neki személyesen milyen hátrányai származnak belőle. Ezért is olvashatjuk a reggeli szövegünk előtti versekben a 24. versben, hogy Pál tovább viszi Krisztus szenvedését. Neki is sokat kellett szenvednie, miközben hirdette az evangéliumot. De mi a titok?

Jézus a tanítványainak úgy jelölte ki a missziós útját, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket (Máté 28, 19), de mondja, hogy hirdessék az evangéliumot Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, egészen a föld végső határáig.

Péter Jeruzsálemben prédikál, Filep hirdeti az Igét Samáriában, de ki az, aki prédikál a Föld végső határáig? Ezt az utat szánta Pálnak és ezt a nagy titkot nem ismerte egy ószövetségi próféta sem. Úgy érezhetjük, és azt is kell mondanunk, hogy az izraeliták bukásából származik a pogányok üdvössége (Ésa 46,9). Ilyen értelemben tölti ki Krisztus szenvedésének híját. Mert Pál szenvedése elviszi a megváltás hírét olyan helyekre, amiről nem is álmodtak az apostolok.