Jóság vagy gonoszság
"Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza."
A végvári vitézek történetei egy különleges világot elevenítenek meg, melyben része van a hősiességnek és az árulásnak, a nagylelkűségnek de a gonoszságnak is mindkét oldalon. Az egyik történetet, melyet még gyermekkoromban olvastam, sosem felejtem el, habár a főszereplő neve már feledésbe merült, de a drámai történet fordulatai nagyon élénken megmaradtak bennem.
Történt, hogy egy vár elestekor rabságba esett a kapitány és a fia is. A fogva tartójuk nem bánt velük jól, állandóan megalázta, sőt kínozta őket. Várta a váltságdíjat a kapitányért, és mivel nehezen jött össze a pénz, egyre türelmetlenebb és kegyetlenebb lett, megtelt rosszindulattal, és értelmetlenül csak szomorúságot és szenvedést akart okozni a rabjainak. Végül odáig fajult a dolog, hogy a fiút egy szögekkel kivert hordóban leguríttatta egy dombról, aki bele is halt a sebeibe. Az apa napjait átszőtte a gyász és a keserűség, végül hosszú idő után visszanyerte a szabadságát. Újra katonaként szolgált a király seregében, és az egyik vár, talán Buda visszavételekor kitüntette magát hősiességével. A győzelmet ünneplő sereg egy különleges eseménynek lett tanúja. Mikor kiderült, hogy a kegyetlen török úr is fogságba került a harc során, a fővezér odaajándékozta őt a sokat szenvedett magyar kapitánynak, aki korábban a török foglya volt. A vacsorán a magyar úr sokáig gondolkodott, hogy mit is tegyen korábbi fogva tartójával, aki kegyetlenül megölte a fiát. Végül elsétált a börtönhöz, kinyittatta a cella ajtaját, és odaállt a török elé. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mi lesz az ítélet. Ő azonban a következőket mondta: “Úgy döntöttem, hogy kegyelmet adok neked. Megbocsátok a kegyetlenkedésekért, a véres verésekért, és a fiam haláláért is. Az ajtó nyitva áll, szabadon elmehetsz.” A török térdre esett és fájdalommal átszőtt hangon így szólt: “Amikor a katonák egész éjjel azzal kínoztak, hogy neked adtak, és azt dönthetsz a sorsomról, amit csak akarsz, és félelmemben úgy döntöttem, hogy inkább én vetek véget az életemnek, mintsem megvárjam, milyen kegyetlen halált eszelsz ki nekem, és kiittam a mérget a gyűrűmből. Hamarosan meghalok.”
"Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza."
A rossz cselekvése nem csupán morális kérdés, aminek következtében elkövethetek egy hibát vagy sem. A rossz vagy a jó követése a jelenben hatással van önmagamra, a legbensőbb identitásomra és arra, ahogyan gondolkodom és a világot látom. Az egyik oldalon a gonoszság követése deformál és a reménytelenség és önpusztítás rabjává tesz. A jóság viszont új, szinte felfoghatatlan dimenziókat, igazi szabadságot ad az elkövetőjének.
A világmindenség legszabadabb lénye, aki mindent megtehet, mert a jósága végtelen: Isten.
Válasszuk ma a jóságot mi is!
