Pál és Silás éneke


„Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.”

Megdöbbentő, hihetetlen, elképzelhetetlen, túlontúl fanatikus az, ahogy Pál és Silás viselkedik a Filippi börtönben. Gondolj csak bele; Nyilvánosan meztelenre vetkőztetnek, megvesszőztetnek, bezárnak egy büdös, dohos börtöncellába, ahol lábaidat kalodába szorítják. (Apcsel. 16:22-24)

Ilyen helyzetben lenne kedved imádkozni? Lenne kedved énekelni? Nem sírni, nem jajveszékelni, hanem boldogan Istent dicsőíteni? Egyáltalán mit teszel, ha bajban vagy?

Imádkozol? De miért? Azért, hogy legyen vége a gyötrelemnek, a fájdalomnak, hogy legyél megint egészséges, hogy jöjjenek rendbe az elrontott dolgok, a széttört kapcsolatok, hogy legyen ez, hogy legyen az, persze mindehhez hozzábiggyesztve: legyen meg a Te akaratod.

Silás és Pál nem ilyenekért imádkoztak, nem kérték; Isten, vigyél ki minket ebből a börtönből, ebből a városból. Nem arról énekeltek; Isten tegyél csodát, szabadíts ki minket, a gonoszokat pedig pusztítsd el.

Amikor börtönbe kerültek mindig azért imádkoztak és kérték, hogy a gyülekezet is azért könyörögjön, „hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok.” (Kol.4:3)

Ők úgy gondolkodtak; nincs olyan szörnyű hely, olyan rossz körülmény, olyan élethelyzet, amikor ne lehetne Istent magasztalni, dicsőíteni, hirdetni és énekelni; Jézus szeret.

Ez túlontúl fanatikus, elképzelhetetlen, hihetetlen, megdöbbentő? Úgy érzed erre nem vagy képes? Nyugodt lehetsz én sem. És Pál és Silás sem volt képes emberileg erre. Viszont „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!” (Fil.4:13)

Ő neked is csak ennyit mond: „Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”

Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor.12:9-10)