Pál bizalma



„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.”
(Korinthusbeliekhez írt 2. levél, 7. fejezet 4.vers)

Az egyik legnemesebb hivatás – akár szülőként, akár pedagógusként - gyermekeket tanítani, nevelni. Hiszen, olyan jó látni, ahogy e kicsinyek lépésről lépésre nyiladozó értelmükkel megragadják Istent és felfogják a teremtett világot.

Nyáron pedig, a különböző táborokban még inkább látszik, mennyire vágyakoznak a gyermekek megismerni a Biblia történeteit, szereplőit. Sőt, az egy hét alatt, mint a szivacs szívják magukba és a végére kívülről fújják az énekeket, az aranyszövegeket.

DE! Bizony, DE. Az öröm mellett mindenkiben felötlik; Vajon akkor is ennyire fogja érdekelni őket a Biblia, ha majd felnőnek? Vajon akkor is fognak így imádkozni, Bibliát olvasni, ha nem leszünk mellettük? Vajon…?

Pál apostol ugyan nem gyermekekből alapította a korinthusi gyülekezetet, de úgy tekintett rájuk, mint aggódó szülő a fiaira és leányaira. Leveleiben szeretetéről biztosította, bátorította őket, illetve néha (elég gyakran) sajnos kellett, hogy kemény dorgáló szavakkal forduljon hozzájuk.

A korinthusi gyülekezethez szóló levelek egy széthúzó, pártoskodó, erkölcsi bűnökkel terhelt, lázadó ’gyermek’ képét tárja elénk. És ha az olvasottak alapján kéne választani, egész biztos nagyon kevesen szeretnének egy ilyen korinthusi gyülekezet tagjává válni.

Azonban, ahogy egy szülő sem dobja ki a rossz gyermeket otthonról, úgy az apostol sem mondott le e már-már hitehagyó közösségről. Sőt, azt írja: „Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek.” (2Kor.7:16)

Pál bizalmának az alapja pedig az volt, hogy bár megszomorodtak a dorgáláson, de „megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg.” (2Kor.7:9) Azaz még hajlandóak voltak Isten Lelkének hatására változni, változtatni.

Tehát az apostol végül is nem a gyülekezeti tagokban, hanem az őket formáló Istenben bízott. Abban, aki minden másokért aggódó testi avagy lelki szülőnek azt üzeni:

„Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (Ézs.45:11)