Odaszánás és SISU

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek."

Nemrégiben olvastam egy kutató pszichológusról, aki különleges kifejezéseket gyűjt. Különleges koncepciók fogalmazódnak meg egy-egy szóban, amiket nagyon nehéz lefordítani más nyelvre. Tudják melyik szót taglalta a cikk a magyar kapcsán?

Pihentagyú: a kreativitás egy különleges felszabadult pillanata, amikor olyan is eszébe jut az illetőnek, amire senki más nem gondolt. Most azonban nem erről a szóról, hanem a finn szóról szeretnék írni: sisu.

A teherautók szerelmesei hallottak erről a szóról, mint a finn teherautó gyártás emblematikus márkájáról, ami híres a kitartásáról, az erejéről, az elnyűhetetlenségéről. Nos, a névválasztás nem véletlen, hiszen a finnek számára mindezt és még többet is kifejez ez a szó. Annyira fontos a finn kultúrában, hogy az egyik legnagyobb erénynek tartják, sőt, még a társadalom szervezését is erre a koncepcióra építik. Mit is jelent? 

A Wikipedia így próbálja visszaadni magyarul: "Sisu (ejtsd: sziszu; szó szerinti jelentése: „belső”) egy finn metaforikus kifejezés, amely a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi." Vagyis az a motiváció, aminek hatására még a legnehezebb körülmények és minden sikertelenség ellenére is haladok a célom felé. Ez egy igazi odaszánás.

A mai bibliaversünk arra próbál bátorítani, hogy szánjuk oda Istennek magunkat, hogy az életünk legyen Isten tisztelete tettekben és szavakban. Ez egy teljes és tökéletes odaszánás, ami sok bátorságot, kitartást, és elszántságot igényel. Minden bizonnyal akadályozni fognak a szeretet, öröm, béke, jóság megélésében a körülmények. Nem minden fog úgy alakulni a mai napban, ahogy azt szeretnénk, és hogy a legjobbat hozza ki belőlünk. Ilyenkor szükségünk lesz az odaszánásra, a "csak azért is kitartok a szeretet, öröm, béke, jóság megélése mellett" hozzállásra. És talán a legnagyobb ellenségünk ebben önmagunk leszünk, hiszen semmi sem tud jobban keresztbe tenni, mint a saját jellemünk gyengeségei, vagy rossz szokásaink. Akármi is kerül azonban az utunkba, ne felejtsük el: nem mi vagyunk az egyetlen odaszánt áldozat. Hiszen Jézus már a születésünk előtt odaszánta az életét érettünk!

Legyen hát a mai nap egy olyan nap, amikor kitartunk Isten, a szeretet mellett, erőt merítve, hogy ő is kitart mellettünk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia