Az Úr segítségében bízva

“Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”
 (Zsidókhoz írt levél 13:6.)

Az összeférhetetlen szomszéd. Az irigy rokon. A gonosz főnök. A kegyetlen diktátor. A bántalmazó társ. Mind-mind ismerős szereplők lehetnek az élet színpadán, akiktől akár sok bántást és szenvedést is el kellett szenvedni. Az emberi ártalom sokféle lehet: fizikai, érzelmi, szóbeli. Egy a közös bennük: mindegyik rombolja az életet.

Corrie Ten Boom órásmester volt, aki mélyen hívő keresztény családban élt Hollandiában. A második világháború az ő életét is magával sodorta. A megszállás során elkezdett a családja segíteni az üldözötteken: mentális betegeken, bujdosó ellenállókon és menekülő zsidókon egyaránt. Házukban egy rejtett szobát építettek fel, olyan jól, hogy letartóztatásukkor, 1944. február 28-án nem találták meg a Gestapo emberei. Először börtönbe került, ahol meghalt az édesapja, majd koncentrációs tárborba, ahol meghalt a nővére, Betsie. Halála előtt Betsie ezt mondta neki: “Nincs olyan gödör, aminél Ő (Isten) ne lenne mélyebb.”

A mai napot - akármilyen emberek által ránk rótt szenvedéssel teljes legyen - kezdjük ezzel a gondolattal! „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” Ez egy kulcs, ami megnyitja a lehetetlent; egy ablak, ami kilátást ad a jövőre; fény, ami minden sötéten áthatol. Felemel a keseredettségből, a magatehetetlenségből, és megnyitja Isten végtelenségének világát, hogy még azokhoz is szeretetteljesek lehessünk, akik bántanak bennünket. “Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység”. (Efézus 3:17-18.)

Ezt csak Istenben bízva lehet elérni!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia