A parancs

"Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" 

„Milliók és milliók sohasem hallottak Istenről és szeretetéről úgy, amint Krisztusban megnyilatkozott, holott joguk van ezeknek az ismereteknek az elnyeréséhez. Velünk egyenlő részük van a Megváltó kegyelméből. Rajtunk áll - akik elnyertük ezeket az ismereteket gyermekeinkkel együtt - hogy kiáltásukra felelünk-e vagy sem. Minden otthonhoz, minden iskolához, minden szülőhöz, minden tanítóhoz és gyermekhez - akire ráragyogott az evangélium világossága -, ma hangzik az a kérdés, amelyet Eszter királynéhoz is intéztek Izrael történelmének a maihoz hasonló válsága idején: "... ki tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra?" (Eszter 4:14).

Azok a lelkek, akik az evangélium hirdetésének siettetését vagy akadályoztatását mérlegelik, általában saját álláspontjukat a világhoz viszonyítva alakítják, nem pedig Isten és a világ viszonyában. Kevesen gondolnak arra a szenvedésre, amelyet a bűn okozott Teremtőnknek. Az egész menny együtt szenvedett Krisztussal haláltusájában. Ez a szenvedés azonban nem Krisztus emberré létekor kezdődött el, és nem is fejeződött be akkor. A kereszt kinyilvánítja tompult érzékeink számára azt a fájdalmat, amit a bűn kezdettől fogva okozott Isten szívének... Világunk egy nagy kórház, telve a nyomor tragédiáival, amelyeknél még gondolatban sem szívesen időzünk. Ha felismernénk úgy amint van, elviselhetetlen lenne számunkra. Isten azonban mindezt átérzi, ezért a bűn és következményeinek eltörlése érdekében szeretett Fiát adta, és a Vele való együttműködés által hatalmat adott nekünk arra, hogy a nyomorúság jeleneteit a befejezéshez vigyük. "És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:14).

"Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16:15) - ez Krisztus parancsa követőinek. Nem mindenkit hívott el az Úr lelkésznek vagy misszionáriusnak a szó valódi értelmében, de mindenki az Ő munkása lehet, amikor elviszi az evangélium örömhírét embertársainak. A parancs mindenkinek szól, kicsinek, nagynak, tanultnak, tanulatlannak, öregnek, fiatalnak egyaránt.” (Ellen G. White: Előtted az élet, 263-264. o.)

„Wellington hercege egyszer jelen volt egy tanácskozáson, ahol keresztény férfiak a pogányok közötti eredményesebb munkálkodás lehetőségeit tárgyalták. Amikor megkérdezték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot és meghozza-e a befektetett költség a várt eredményt, az öreg katona így felelt: 

"Uraim, mi a menetparancsuk? Önöknek nem az eredményesség kérdését kell megvitatni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így szól: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!" Uraim, engedelmeskedjenek ennek a menetparancsnak!” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, 115. o.)