Mózes és a Bárány éneke


„És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve, és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván; Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, oh szentek Királya!
(Jelenések könyve 15. fejezet 2-3.vers)

A Jelenések könyve a bűn történelmének lezárását tárja elénk. A látomásokban megjelenő képek gyakran sötétek, félelmetesek, hiszen ez az időszak az a bizonyos „nagy nyomorúság, amely nem volt a világ kezdete óta” (Máté 24:21).

Ennek előszele volt az apostoli korban átélt üldöztetés, amikor a napba öltözött asszonyt és gyermekét el akarta pusztítani a Sárkány (Jel.12.fej.), aki aztán pusztába menekült. Sátán tovább üldözte, stratégiát váltva ugyan, az egyházat az erőszakkal való elpusztítás helyett, két fenevad által (Jel.13.fej.) megalkuvásra csábítva akarta maga oldalára állítani.

Sajnos, látható, hogy a többség engedett neki, kompromisszumot kötöttek vele, a látszatkereszténység álcájában tetszelegve, azt mondják ’élők, de közben halottak’ (Jel.3:1); no meg langymelegek (Jel.3:15).

A vég felé haladva azonban kitűnik egy maradék, a hűségesek, akik állhatatosak, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét (Jel.14:12). Ők a győztesek, akiket Isten Lelke elpecsétel a hét utolsó csapás előtt.

Ám ahogy reggeli Igénkben olvastuk, ekkor valami megakasztja a világdráma folyását. Az események kereke egy pillanatra megáll, és énekszó hallatszik.

Nem korai ez még? Győzelemről énekelni, miközben még dúl a nagy küzdelem? Hárfázni, miközben az ellenség a végső csapásra készül?

Mózes és a Bárány éneke, a hitből fakadó hála éneke. Mert bár elindultunk a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé, már van tapasztalatunk is, de még nem értünk haza. A kereszten ugyan már megtört a bűnnek hatalma, Jézus feltámadása által örök életünk van, de a halál csak az ezer év végén töröltetik el végleg.

Mózes és a Bárány éneke, az úton lévők háladala, mely a rögös útról a célra irányítja a figyelmet. Mely azt üzeni; A mi feladatunk nem a nagy nyomorúság eseményeinek lázas figyelése. A mi küldetésünk nem ezeknek beazonosítgatása.

Azért vagyunk úton, hogy minden nap, minden percében Őt magasztaljuk, Neki adjunk hálát, dicsérjük Őt, aki hazavezet bennünket.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia