Ha késik is, bízz benne!

"Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Ismerős a következő szituáció?
Munkába indulsz, és a 7:23-kor induló busszal szeretnél eljutni a munkahelyedhez legközelebbi buszmegállóba. Jól sikerült a reggeli készülődés, így már 7:17-kor a buszmegállóba érkezel. Körülötted mindenhol várakozó utasok nyomkodják a telefonjaikat. Egymás után érkeznek a járatok, melyek nem ugyanarra mennek, amerre te szeretnél, rajtuk hozzád hasonlóan ásítozó emberekkel. Te még egyszer megnézed a táblán, és igen, jól emlékeztél az indulás időpontjára. 7:19-kor még nem érkezett meg a te buszod, és kezdesz nyugtalankodni. 7:21-kor végül teljesen elveszíted a türelmed, és elkeseredve — lévén, hogy a buszod még mindig nem érkezett meg — otthagyod a buszmegállót, az utasokkal együtt.

Ismerős az előbbi szituáció? Hát persze, hogy nem! Ki hallott már olyanról, hogy valaki a kiírt indulási idő előtt néhány perccel otthagyta a buszmegállót, mondván, ha a busz eddig nem érkezett meg, ezután már nem is fog? Hiszen a táblán is jelezve van, az internet is azt írta, és az előző napokon is ugyanebben az időpontban érkezett a járatod. Tudva, hogy valójában mikor jön a busz, butaság néhány perccel korábban elhagyni a megállót, nem?

Pedig mi emberek sokszor ilyenek vagyunk. Amikor buszra, vagy vonatra várunk, képesek vagyunk megvárni a kiírt indulási időt, sőt, bizonyos esetekben még jóval tovább ott maradunk a megállóban, hiszen lehet, hogy csak késik. (Ha vonatra várunk, sokszor még ennél is türelmesebbeknek kell lennünk…) Amikor azonban Isten ígéreteinek beteljesedését várjuk, hajlamosak vagyunk előbb feladni, mint hogy megkaptuk volna, amit megígért a számunkra.

Legyen szó gyógyulásról, egy probléma megoldásáról, kapcsolataink rendeződéséről, vagy bármi másról, hamarabb elveszítjük a türelmünket és a reményt. Pedig Isten arra bátorít bennünket, hogy soha ne adjuk fel. Habakuk próféta számára, aki könyvének első fejezetében kesergő hangon kiált az Úrhoz az ember gonoszsága ellen, természetes kérdés volt, hogy: “De mikor?” Bár Isten megígérte, hogy változni fog a gonosz világ, de ennek még semmi jelét nem látta. Ő azonban egyértelműen kijelenti: “Eldöntött dolog már…” Az ígéret, még ha késik is, ígéret, és ez elég bizonyság arra vonatkozóan, hogy meg is fog történni.

Soha nem szabad feladnunk. Pál bátorít bennünket: "Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!” (Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6. vers, EFO). Ha úgy érezzük, már talán soha nem válik valóra: kérjük Istentől, hogy nyugtasson meg bennünket a várakozásunkban!

Müller György, angol lelkész mondta egy alkalommal: "A lényeg, hogy ne adjuk fel az imádkozást, mindaddig, amíg választ nem kapunk! Én hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem történt meg, de meg fog térni! Miért is történne másként? Hát imádkozom érte!” Nem sokkal azután, hogy a fenti sorokat mondta volna, Müller György meghalt, és az ember, akiért imádkozott, még mindig nem tért meg. De ahogy a prédikátor koporsóját a földbe eresztették, ez az ember megvallotta a bűneit, és elfogadta Jézust, mint megváltóját…

"Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”