Csüggedőt megerősítő Úr


"Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.”
Te mire gondolsz, amikor elcsüggedsz?

Jónás próféta három napos csodálatos “utazása” alatt bizonyára nem egyszer érezte reménytelennek a helyzetét. Nem mindennapi dolog az, hogy egy hajóból kidobva egy nagy hal gyomrában, a vaksötétben gondolhatja végig az ember, hogy hol is ronthatta el az életét. Ebben a környezetben mondja el azt az imát, amit Jónás könyve 2. fejezetében olvashatunk. A fenti, rövid szakaszból négy dolgot tanulhatunk a prófétától azokra az esetekre, amikor átvitt értelemben (vagy mint Jónásnál, szó szerint) összecsapnak fejünk felett a hullámok:

  1. “amikor elcsüggedt a lelkem” — Általános keresztény tévhit, hogy Krisztus követőjeként nem csüggedhetünk el, vagy nem lehet rossz a hangulatunk. Ez azonban nem csak hogy hamis, de igen veszélyes gondolat is lehet. Hiszen Istent követve is kerülhetünk, és kerülünk nehéz és kilátástalan helyzetbe. Ekkor természetes reakció, hogy az ember elcsügged. Az elcsüggedés viszont nem azonos azzal, amikor az ember feladja a harcot. Van megoldás még akkor is, amikor nem látjuk, amikor a problémák hatalmas cethalként takarják el előlünk a napot.
    "Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek könyve 18:14)
  2. “az Úrra gondoltam” — A padló mindenki számára ugyanott van, legyen szó keresztényről, vagy ateistáról. A kérdés, hogy melyik hogyan áll fel, vagy feláll-e egyáltalán. A legrosszabb helyzetekben az ember rögtön a megszokott megoldásokhoz fordul, ahogy próbál felülkerekedni a problémákon — vagy legalábbis nem gondolni rájuk. Van, aki “fájdalomcsillapítókhoz” nyúl, kezdve az evéstől, a különböző szerektől, egészen válogatott eszközökig és viselkedésmintákig. Az egyetlen megoldás azonban az, ha magára a Teremtőre gondolunk ekkor, és Tőle kérjük, — nem csak a fájdalom csillapítását, — de a megoldást is. Az eredmény azonnali lesz:
  3. "imádságom eljutott hozzád” — Hányszor éreztük már azt, hogy az imánk csak a plafonig jutott el? Ilyenkor elveszítjük a reményünket, és úgy gondolhatjuk, hogy “még Isten se hallgat meg bennünket”. Jónás tudta, hogy az imája a cethal gyomorfalánál tovább hat, sőt, azonnal felszáll, egyenesen Istenig. Attól, hogy valamit érzünk, még nem biztos, hogy az a valóság! Ezt sose felejtsük el!
  4. "szent templomodba” — A csüggedés közepén se kételkedjünk: Isten, a világmindenség ura személyesen figyel ránk. Bármilyen kicsi, vagy nagy nehézség is van előttünk, bármilyen bajba is kerültünk, vagy bármivel is küzdünk, Őt ez mind érdekli! Ne higgyük, hogy van olyan, hogy “kis dolog” Isten szemében! Minden imánk, minden kérésünk egyenesen a szent templomáig jut, legyen kicsi, vagy nagy a saját szemünkben!

Mi mindent lehet tanulni egy szökött próféta imájából, akit utastársai meg akartak ölni, és három napig egy halban utazott, hogy végül a napszúrás fenyegesse egy — majdnem — elpusztult város határában…

A Te szívedet mi nyomja éppen?