Amikor elfogy az erőnk...


"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra."  
2 Korinthus 4.16

Tanúi voltunk annak, ahogyan beteljesedett az életében ez a bibliavers. Lassan, de folyamatosan fogyott az ereje, csendesen tűrte a szenvedést. Közben nem adta fel terveit, reménységét, és a betegágyban is másokra volt gondja...

Igen, lehetséges ez ma is. Betegség, fájdalom közepette, sőt igazán ott élhető át ennek a valósága. Isten ereje az erőtlenségben válik láthatóvá (vö. 2Kor. 4.7). Ez nem a mi erőnkön vagy "ügyességünkön" múlik. Azon fordul meg minden, hogy mire tekintünk (vö. 2Kor. 4.18).

Ez a lényege a hit gyakorlásának. Felnézni, átélni a bizalmat, és bizalomból cselekedni, engedelmeskedni. 

Ne csüggedj tehát, hanem nézz fel a Megváltóra és Szabadítóra (vö. 2Pét. 1.3)!

Legyen áldott a napod!