Öltözz fel!
"Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet."
Kol 3,12
Ugyan ki az, aki gyerekkorába szeretett öltözni? Reggel nem szerettem, mert ki kellett kelni az ágyból és kötelességnek számított. Ha bepiszkoltam a ruhám, nem értettem miért kell, hisz az is piszkos lesz. Ha kaptam egy újat, mindig tortúra volt, jó lesz-e? Hol itt szorított, hol ott volt bő. Igazából csak akkor szerettem öltözködni, ha valaki más lehettem általa. Ha nyakamba kötöttem a mackó-felsőm, én voltam a Tenkes kapitánya, ha a derekamra, akkor lovag voltam vagy indián. Kardot vagy tomahawk-ot dugtam a rögtönzött övembe aztán uzsgyi, ki az udvarra játszani. Szertettem a jelmezbálokat is, de azok nem olyan ruhák voltak, hanem különlegesek, szinte igaziak. Ezeket szerettem, mert olyanná váltam általuk, amilyen lenni szerettem volna.
Pál is öltözni tanít minket, új ruhába bújni. A másik koszos lett, vagy elavult, kinőttük már, másik kell. Olyan ruha kell, ami más, ami méltó. Nem a miénk ez, Tőle kaptuk, nekünk csak bele kell bújnunk. Ha megteszed, láss csodát, megváltozol, más leszel. Olyan lehetsz, milyen szeretnél lenni.
Persze ezt a ruhát meg is kell tanulni viselni. Tudnod kell, milyen a könyörületes szív, a jóságos cselekedet, az alázatos lélek, milyen a türelem és a szelídség! Mert a könyörületességhez nem illik az érzéketlenség cilindere vagy az önzés szmokingja. Ahogyan a jósághoz sem viheted magaddal az élvezetkeresés színházi látcsövét. Vagy amiért az alázatosságra sem húzhatod fel a beképzeltség selyem kesztyűjét. Ebben a stílus-iskolában szigorúbb a sztájliszt, a hívő keresztény emberhez más illik. Csak olyan, amilyet Isten ad. A ruhánkat ő készíti, ő mossa tisztára és amikorra kell, készen lesz makulátlanul.
