Lehet-e szabad az ember?


"Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket, s így megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgái lettetek."

Róma 6,17-18

Sokak szerint nincs is talán fontosabb a világon, mint a szabadság. Mert ez minden ember alapvető joga. Jogállamban ez a társadalom természetes állapota, ahol minden ember egyenlőnek, szabadnak és függetlennek születik. Azért írtam, hogy sokak- és nem azt, hogy mindenki szerint, mert sajnos világunkban a személyes szabadsághoz való jogunk sok helyen és a történelmünk során több időben is korlátozva illetve sértve van, vagy korlátozva, sértve volt. Elég, ha csak a rabszolgaság különböző formáira gondolunk. A determinista filozófusok pedig ma is állítják a teljes szabadság csupán illúzió, mert a múlt eseményei és a körülményeink mindenkor meghatározzák a jövőnket, így az ember valójában sohasem lehet szabad. Sorsunk teljes mértékben függ körülményeinktől, múltunktól, vagyis attól, hogy hová születtünk, milyen kultúrában nőttünk fel, kikkel kerültünk kapcsolatba stb. Talán csak belsőleg, a lelkünkben lehetünk igazán szabadok.

Az ember belső szabadságáról, a szabad akaratról a híres, francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau mondta: Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.” Vagyis egyszerre vagyunk szabadok, ugyanakkor rabok is. Magunk által választott vagy ránk kényszerített rabságban élünk. Megkötözhet bennünket minden szokás, minden elvárás épp úgy, mint saját vágyaink. Ahogy Rousseau idejében a választott uralkodóosztály meghatározta az emberek sorsát (ez alól a demokrácia sem volt kivétel), úgy ma például saját választott függőségeink korlátoznak bennünket. Az addiktológusok szerint nincs olyan ember a világon, aki ne lenne függő. Mert nem csak az alkoholtól, kábítószerektől függhetünk, hanem függhetünk a munkánktól, hobbinktól is. Sőt nem csak valamitől, hanem valakitől is. Gondolok itt a társfüggés különböző válfajaira. Képes lehet-e így az ember a teljes szabadságra? Elérhetjük-e valaha, hogy mindig önmagunkkal, értelmünkkel, belső értékeinkkel összhangban cselekedjünk? Valóra válhat-e az emberi közösségekben az, hogy mindenki az egyetemes értékek szerint éljen, elszakadjon saját érzelmeitől vágyaitól, ha kell, hogy ne bántson meg másokat semmilyen módon? Vagy mindez csak utópia?

A Biblia szerint a teljes szabadság Isten szolgálatában található, mert Ő az egyedüli, aki mindenkor figyelembe veszi mindazt, ami a mi valós érdekeinket szolgálja. (Sokszor képzeljük azt, hogy valami a mi javunkra van, - vagyis valós szükséglet - ami valójában ellenünk van. Pl. a függők érdeküknek tekintik a vágyaik kielégítését, pedig azok megbetegítik őket.) Sőt a Szentírás megadja a megoldás, a menekülés módját is: engedelmesség Isten akaratának, az Ő tanításának. Isaiah Berlin (Lett - Angol filozófus) szabadság-koncepciójával élve az ember így teljesen és valóságosan szabaddá válik, mert megélheti a negatív- (szabadnak lenni valamitől) és a pozitív (szabadnak lenni valamire) szabadságát is. Hiszen a Krisztus által megszabadított ember szabad lesz a bűntől (minden negatív dolog, ami rossz irányba befolyásol bennünket, ami valós érdekeink ellen van) és szabad lesz arra, hogy helyesen és igazán éljen, úgy önmaga, mint mások javára.