Jöjj a fényre!

„Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
János első levele 1:7 

Hajnali negyed 4 volt, mikor felsírtál, és találkoztál először a kinti világ mesterséges fényeivel. Fura volt, szokatlan, biztosan ijesztő is, hiszen kilenc hónapig koromsötétség és meleg vett körül, ahogy növekedtél és fejlődtél percről-percre. Miután végeztek a szükséges vizsgálatokkal, mérésekkel és végre újból a kezembe vehettekek, a szülésznő csak a legtávolabbi lámpák egyikét hagyta égve, hogy az aranyórára félhomályba burkolózva bújhassunk össze, és kezdhessünk megismerkedni egymással. 

Aztán szépen lassan megtanultad szeretni a fényt, megtanultál a világoságban élni. Most már szereted nézni a lámpákat és mindent, ami világít. Szeretsz nézelődni, amikor sétálni indulunk. És mereszted a szemeidet, amikor lekapcsoljuk meseolvasás után a villanyt, hogy hova is tűnt hirtelen az a sok látnivaló. 

Mert jó a fényben élni. Jó látni azt, ami körülöttünk van. Jó látni egymás arcát, látni a jót, az utat, amerre Isten szeretne vezetni. Jó Istennel járni a világosságban. Jó megtapasztalni, amikor megtisztít mindattól a sok rossztól, ami bennünk van. Hibás döntéseinktől, lázadásunktól, rossz tetteinktől. 

Ma azért imádkozom, hogy első kézből tudjam átadni neked, hogy jó dolog, a legjobb, találkozni Istennel. Ő a világ világossága, nincsen benne semmi takargatnivaló, nincs sötét oldala, nincs rossz tulajdonsága, nem téved sohasem, és semmi gonosz, hátsó szándéka sincs veled kapcsolatban. A legjobbat akarja neked. Azt, hogy jöjj ki a fényre, szüless újjá, engedd, hogy újjászüljön téged, és maradj Vele. Maradj a fényben, az Ő oldalán!