Isten megtérést vár

"De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”
Ezékiel próféta könyve 18. fejezet 21-23. vers

Különös élmény egy börtön falain belül húsz elítélttel együtt ünnepelni Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepét. Olyan élmény ez, amit minden keresztény ember számára csak ajánlani tudok.

A 21. századi Európában könnyű keresztényként élni a mindennapokban. Senki nem kérdezi meg, hogy miért hiszek, és mi sem kérdezünk vissza, hogy a másik miért nem. Látjuk egymás hibáit, de a korszellemnek megfelelően hagyjuk, hogy mindenki úgy rontsa el az életét, ahogy szeretné. Látjuk a saját hibáinkat is, de úgy gondoljuk, addig minden rendben van, amíg más nem tudja őket. Könnyű kereszténynek lenni. Persze, ha a kereszténységet névleg tekintjük csupán.

De mi van akkor, ha az ember olyanokkal ül szemben, akik a Tízparancsolat legsúlyosabb pontjaiban követtek el törvényszegést, olyan tettekért bűnhődnek, amelyek egy magunkfajtának a legrosszabb napján se jutna eszébe? Mi van azokkal, akik felett az emberi törvénykezés már rég kimondta a marasztaló ítéletet. Az ilyenekről úgy gondoljuk, hogy már reménytelenek.

Ezékiel próféta azonban nem ezt üzeni a számunkra a mai igében. És hála az Örökkévaló Istennek, hogy nem ez az üzenet. Mert ha ez volna, akkor igen nagy bajban lennénk mindannyian. Egy nagyon kedves testvérem mondta azoknak, akikkel a “rácsokon túli világban” a Bibliát tanulmányozta: “A különbség köztetek és köztem, hogy engem még nem kaptak el.” Mert mindannyian bűnösök vagyunk, és mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, amit Isten fiában nyerhetünk el. Ám ahhoz, hogy ezt megkapjuk, eleget kell tennünk az Isten által állított feltételnek. A mai igénk első néhány szava válasz a kérdésre: mit kell tennünk?

Megtérésre van szükségünk.

Isten nem azt akarja, hogy bűnhődjünk. Még akkor sem, ha ennyi lenne, amit érdemelnénk. Ő azt szeretné, ha örökké élnénk, így hát lehetőséget ad, függetlenül attól, hogy milyen komoly bűnt követtünk el, milyen komoly büntetésnek nézünk elébe, hogy megtérve, az utunk irányát megváltoztatva, a bűnös szokásainkon változtatva méltók lehessünk a kegyelemre és Krisztus áldozatára.

Ehhez viszont több kell, mint névleges kereszténység. Ehhez több kell, mint az a gondolat, hogy “addig nincs baj, míg nem látják”. Ehhez igazi odaszánás kell. Változás, és változni vágyás.

Különös élmény rabokkal ünnepelni a Húsvétot. Elgondolkozni a farizeusok és a “jobb” lator történetén. Még különösebb az a gondolat, hogy lehetséges, hogy sokan közülük elnyerik a megváltást, míg sokan “közülünk”, akik most szabadon járunk-kelünk, nem.

Megtérés + változás = felmentés. “Ennyi."