Isten megígérte

„Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!”
Ézsaiás könyve 25:8 

Halál. Olyan megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Pláne azóta, mióta minden percben legalább húsz kédést felteszel. És ide kanyarodunk. Sokszor. Ide kanyarodunk, mert te már akkor elveszítettél valaki nagyon közeli szeretett személyt, amikor még csak az álmaimban éltél, hogy egyszer, talán, én is anya leszek. 

Sokat kérdezel a Zsuzsa nagyiról, hogy hol van, mit csinál, miért halt meg, mi az, hogy meghalt, kik temették el és hogyan, hova, miért, mikor találkozunk vele, mikor támad fel? És én igyekszem válaszolni mindenre úgy, hogy megértsd. Ez pedig sokszor piszkosul nehéz. Mert te élsz minden egyes idegszáladdal, élénken és pörgőn. A jelenben zsibogsz minden pillanatot megragadva, és el sem tudod képzelni milyen az, amikor valaki nem létezik. 

És neked van igazad. Ezt nehéz megérteni, elképzelni. Én is csak együttélek ezzel a ténnyel, néha könnyen, néha kimondhatatlanul fájdalmasan. Mert valahol az agyam egyik elrejtett zugában érzem, hogy nincs ez így jól. Hogy nem a halálra teremtettünk, hogy kezdetben Isten nem így tervezte. 

Ő az életre alkotta meg az embert, és mi voltunk azok, akik miatt a halál is szerepet kapott. Mi rontottuk el, mi lázadtunk fel, mi mondtuk azt, hogy jobban tudjuk, de Isten volt az, aki kész volt az újratervezésre. És jött Jézus, aki győzött mindabban, amiben mi kudarcot vallottunk, aki bemutatta, milyen is Isten valójában, és aki meghalt, hogy mi örökké élhessünk. 

És egy nap majd visszajön értünk, hogy eltörölje a halált, hogy visszaadja azokat, akiktől kénytelenek voltunk egy időre fájó búcsút venni. Visszajön, hogy valósággá tegye az örökkét. 


Akkor majd találkozhatsz a Zsuzsa nagyiddal, mert Jézus feltámasztja, játszhatsz a dédivel, mert már nem lesz beteg, és soha de soha többé nem kell elszakadnod senkitől sem. Mert Isten megígéte, és Ő állja a szavát.