Ha bizonytalan vagy kérj tanácsot attól, aki mindig veled van!

„Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.



Nincs annál megnyugtatóbb érzés annál, mint az, hogy valakihez tartozol. Egy családtag, testvér, barát, stb... Egy ilyen ember minden esetben a javadat akarja. Nem akar téged szenvedni látni, kétségek között. A legfőbb vágya az, hogy téged megelégedettnek, boldognak, lelkesnek lásson az iránt, amihez vonzódsz. Ha valami nem megy jól, kihatással van minden más területre.
Az Úr nem akarja, hogy elcsüggedj, azt szeretné, hogy töltsd be a küldetésed. Azt szeretné, hogy találd meg az életed hivatását, abban teljesedj ki, és mond el másoknak is mindezt.

Ki ne lett volna mélyen?! Mindenkinek az életében legalább egyszer eljön az a pont, amikor felteszi a nagy kérdést. (Van, akinek többször is...) A  nagy kérdés: „mit kellene csináljak ahhoz, hogy minden jó legyen? Milyen döntést hozzak, ahhoz, hogy későbbiekben ne kelljen azon siránkozni, hogy rosszul választottam, a másikat kellett volna választani."

A válasz a kérdésre nem oly egyszerű. Mert ha a lelki békénk megtalálására hivatkozunk, akkor nem mondhatjuk el azt, amit Pál: „ama nemes harcot megharcoltam...végül eltétetett nekem az igazság koronája.” A lelki béke megtalálása nem abból fakad, hogy két döntési lehetőség közül a kevésbé rosszat választjuk, hanem abból, hogy határozott válaszom van arra vonatkozóan, hogy mi a küldetésünk, és semmi nem tántoríthat el attól, még akkor sem, ha a hivatásunk rosszabbnak tűnik attól, mint amit ígér.

Tudni azt, hogy egy ilyen Istenünk van, mint ahogyan azt a ma reggeli szövegben olvashattuk, megnyugtatóvá teszi a lelkünket akkor, amikor az a legzaklatottabb. Van egy ének, aminek az első versszaka így szól: "Te zaklatott szív csendben légy, az Úr színe előtt! Ha nem tudnád, hogy mit is tégy, kérd tanácsát előbb! Ő jóság mindenben, hűsége végtelen. Hittel nyisd meg szíved csendesen, s mint Szentet tiszteld Őt!"