Az ítélet után


"A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom."

Dániel könyvének hetedik fejezete, éppúgy, mint a Jelenések könyve nagy része, a felszínes olvasó számára értelmezhetetlen katyvasz. Itt állatok jönnek egymás után, melyek vagy vízből jönnek, vagy fekszenek a tengerparton, vagy félig megevett ebéd lóg a szájukból. Mindenesetre ha nem tudnánk, hogy miről szól, az ember azt is gondolhatná, hogy Bélsaccar király valamiféle tudatmódosító szer hatása alatt álmodta ezeket a furcsaságokat. Valójában azonban nem csak, hogy nem értelmetlen a fejezet, hanem komoly üzenetet tartogat számunkra. Nem csak azt, hogy Isten sok száz, sőt, több ezer évvel az események bekövetkezése előtt, egy pogány királynak megmutatta, mit hoz a jövő, és hogy milyen uralkodók következnek majd egymás után, hanem ennél valami sokkal fontosabbat.

Az evangéliumot.

Talán furcsa azt mondani, de a fejezet csattanója, a legfőbb értelme nem az állatok képeinek magyarázatában rejlik, bármilyen fontosak is azok. A legfontosabb szakasz az utolsó néhány vers. Ugyanúgy, ahogyan néhány fejezettel korábban (Dániel könyve 2. fejezet) a különféle anyagokból épült szobor álmával kapcsolatban, itt is a lényeg az utolsó mozzanaton van. Ott egy kéz érintése nélkül leszakadó hatalmas kő, ami elpusztít mindent, ami előtte volt, és nagy heggyé változva foglalta el az egész földet. Itt pedig egy bíróság képe mutatkozik meg. A bíróság kimondja az ítéletet: a vadállatnak el kell pusztulnia. És ezzel, egy csapásra vége is mindennek, ami előtte volt.

És hogy ebben hol az evangélium?
Dániel könyve az első olyan könyv a Bibliában, amely előrevetíti számunkra mindazt, ami a Jézus visszajövetele előtti, utolsó időkben várható. Egyik királyság jön a másik után, először csak nemesfémekkel, majd állatokkal bemutatva azok tulajdonságait. És ha az emberen — és Sátánon — múlna, ez így is maradna örökké. Mindig lenne egy újabb uralkodó, akinek a világ kell, és képes bármit és bárkit alávetni akaratának. Az evangélium, az örömhír viszont a látomások végén van:
Isten királysága felül fog kerekedni az összes korábbi birodalmon. Hatalmasabb lesz, igazságosságon és szereteten alapszik, és az egész univerzumra kiterjed újra, ahogy volt is valamikor.

És ebben a királyságban nekünk is részünk lehet. Erről szól a mai igeszakasz. A Felséges szentjeinek népe Te vagy, és én, és mindenki, aki nem adta fel a világbirodalmak elnyomása és hullámzó történelme alatt sem. Ennek a népnek pedig hatalom adatik, olyan hatalom, amilyen soha egyik uralkodónak sem adatott meg. Többé nem leszünk elnyomottak, hiszen Isten maga mellé vesz bennünket. Többé nem leszünk szolgák, hanem társuralkodók Isten királyságában.
Mi ez, ha nem örömhír?