A jóság szabadsága
“Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1Péter 2:15-16.)
Milyennek képzeljük a szabadságot? Hogyha víz, vajon tenger, vagy folyó? Hogyha univerzum, akkor végtelen, vagy véges? Hogyha fény, akkor mindent visszaverő fehér, vagy a mindent elnyelő fekete? Az, hogy szabad vagyok, azt jelenti, hogy bármit megtehetek? „A természeti állapotban a szabadság abból áll, hogy az ember szabad bármilyen földi feljebbvaló hatalomtól.” - állította John Locke, majd hozzátette: “A természeti állapotot természeti törvény kormányozza, amely mindenkit kötelez; és az ész – amely maga ez a törvény – mindenkit, aki csak hozzá fordul, megtanít arra, hogy mivel az emberek valamennyien egyenlők és függetlenek, senki sem károsíthat meg egy másik embert életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban.”
Péter apostol olyan keresztényeknek ír, akik szabadok hitük szerint, de az állami hatalom korlátozásával, sőt üldözéseivel szembesülnek. Mit tegyenek ebben a helyzetben? Tüntessenek, netán szervezzenek szabadságharcot? Az apostolok sokkal hathatósabb fegyvert ajánlanak. Habár sokszor láthatjuk a bibliai történetekben, hogy a szereplők apellálnak jogaikra, melyeket a törvények garantálnak, de mindezeken túl a csodafegyverük a Jézusban megszerzett szabadságuk. Ez egy olyan szabadság, ami felemeli őket a mindennapok nehézségei, bonyolult kapcsolati rendszerei fölé, és képes számukra a személyes döntés szabadságát adni. Jézus szabadsága egy másokért, még az ellenségért is jót tenni képes szabadság, ami nem a körülményekből, hanem Jézus szeretetéből és az eljövendő élet reménységéből táplálkozik.
Viktor Emil Frankl, a koncentrációs tábort megjárt pszichiáter ezt a szabadságot a minden körülmény közepette működő választási szabadságnak írja le. “Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”
Legyen egy szép, szabad napunk!
