A harc és a jutalom

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”

Pál apostol második levele Timóteushoz 4. fejezet 7-8. vers



Pál apostol, közelgő halálával kapcsolatban írja le ezeket a kijelentéseket Timóteusnak. Isten királyi uralmának, országának győzelmes megjelenésének említésével Isten irgalmasságára és megváltó művére hívja fel figyelmét, amelynek a szolgálatában áll.

E szavakat olvasva az elmúlás egyáltalán nem negatív csengésű. Az ember, ha a rábízott feladatot elvállalja, és megtesz mindent azért, hogy azt a lehető legtökéletesebben végezze, és életének megváltójaként tekint Krisztusra akkor nagyobb jutalmat kapunk, mint itt a földön bármikor is kaphattunk volna.

Sokszor megkérdezzük magunktól: „Vajon mit is csinálok én itt?” Sokan sokkal nagyobb élettapasztalattal rendelkeznek, mint én, de erre a kérdésre, mégiscsak meg kellene találni a kérdést mindenkinek. Mikor elérkezik a földi élet vége és számot kell adjunk, vajon mit mondanánk a végén? „Igen, mindent jól tettem, semmit sem bántam meg...” vagy azt, hogy: „hát talán egy-két dolgot lehetett volna jobban is csinálni.”


Teljes életet csak úgy tudunk élni, ha valóban betöltjük a hivatásunkat, amit az Isten szán nekünk. Mindig valamilyen hiányérzetünk marad addig, amíg nem találjuk meg azt, amiben kiteljesedhetünk. Segítsen az Isten, hogy megtalálhassuk életünk célját, amit betöltve elmondhatjuk, hogy a nemes harcot megharcoltuk, és futásunkat elvégeztük, a hitet megtartottuk. Ezután pedig jutalmat kapunk. Kívánom, hogy mindenki részese lehessen ennek a jutalomomnak.