Ha szeretnétek engem...

"Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam."
János evangéliuma 14.28
 
Miközben olvasgattam a mai bibliaverset, s töprengtem az üzenetén, szíven ütött egy részlet: „Ha szeretnétek engem...”

Jézus ezt mondta a hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványának. „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához...” Nem szerették őt a tanítványok? De hiszen szerették! Mindent elhagytak érte… (vö. Márk 10.28) Mégis ezt mondta Jézus: „Ha szeretnétek engem...”

A tanítványok szerették Jézust…, csakhogy a maguk módján. Isten a múló és törékeny emberi vonzalomnál többet szeretne. Azt szeretné, ha viszonoznánk az ő szeretetét, azt az agapé szeretetet, amely túl tud tekinteni a pillanatnyin, s képes akár áldozatot is hozni.

Az apostolok vágytak Jézus társaságára, nem örültek annak, hogy el kell válniuk Krisztustól. A jövő kilátástalanul sötétnek tűnt Jézus nélkül. Még nem tudtak azonosulni az ő szeretetével, amely arra ösztönözte őt, hogy áldozatot hozzon a megmentésünkért. Nem láttak túl az elválás fájdalmán, ezért nem látták, hogy valami sokkal többet kapnak Jézus ígérete szerint, miután ő az Atyához megy…

Hogy vagyunk mi ezzel? Vonzódunk Istenhez, szeretjük őt a magunk módján? Vagy eljutottunk oda, hogy befogadtuk az ő szeretetét, s tudunk azonosulni az ő terveivel és cselekedeteivel?

Legyen áldott a napod!