Engedelmességre int


„És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.”
(Mózes 5 könyve 6. fejezet 24. vers)

Mai Igénk fájdalmasan hasít az önző és önmegvalósításra törekvő valónkba. A ’Megparancsolta’, ’engedelmeskedjünk’, ’féljük’ szavakat olvasva felmerül a kérdés; Ha Isten a szeretet Istene, miért mond ilyeneket, vagy tán igazuk van azoknak, akik szerint az Ószövetségben egy teljesen más, egy kegyetlen, egy vérszomjas Isten nyilvánul meg?

Sokkal inkább valószínű, hogy a sok negatív tapasztalat – értelmetlen törvények bennfenteseknek kiskapukkal; visszaélés a hatalommal; manipulált, kikényszerített engedelmesség; szolgalelkűség - miatt van torz képünk a szabályokról és az engedelmességről, ami kiváltja ezt az ellenszenvet és görcsösséget.

De mi is az engedelmesség? Mondhatni, egy a társas kapcsolatokhoz, az együttműködéshez elengedhetetlen önalávetés. Csak akkor jön létre élvezhető zene, ha a zenekarban mindenki a kotta szerint, a karmesterre figyelve játszik. Csak akkor lesz jó a meccs, ha mindenki a szabályok szerint rúgja a labdát.

Az engedelmesség = bizalom, amikor rábízom magam a másikra, amikor elfogadom és igazodom az ő értékrendjéhez. Amikor mind belső, mind külső tulajdonságaim a másikhoz lesznek hasonlóak. Ahogy tinédzserkorban tapasztalható, a szülő szerint ekkor válnak engedetlenné  a gyerekek, de igazából ekkor is engedelmesek, alárendelik magukat, csak már nem a szüleiknek, hanem például társaiknak, celebeknek, stb.

Ezért az engedelmesség lényegében egy kötődés. Kötődés ahhoz, aki fontos számunkra, akivel a legtöbb időt töltjük. Tehát, amikor Isten ma engedelmességre int, azt fejezi ki, hogy szeretne időt tölteni veled, mert fontos vagy számára. Azt akarja, hogy bízzál benne, és kötődj hozzá.

„Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám.15:22)