Élő szolgálat

"Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: 14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek."

Zsidók 9,13-14

Van eredménye annak, ha vallásos életet élünk. Az alapelvek gyakorlása által megváltozunk, a jellemünk fejlődik. A keresztény erények, mint a mértékletesség, hűség, szelídség, engedelmesség, segítőkészség - és még sorolhatnánk - szép lassan életünk részévé válnak, értékrendünk is átalakul. Ha ilyen sokra képes az ember magában, pusztán csak azáltal, hogy eldönti, megváltozik, mire lehet képes az Istennel?

Ha csak magunk törekszünk a jóra, belül valami egész mást történik, mert a szívünk, emberi természetünk mást akar és így fogainkat összeszorítva vagyunk csak képesek haladni előre. De hogy változtassuk meg azt ott legbelül? Megannyi jó tett mind halottnak tűnik, mikor lelkünkbe mélyedünk és meglátjuk magunk. A tetteink mögött megbúvó hazugságot, az eltévedt vágyakat, amik olykor hatalmukba kerítenek és uralnak. Az ember ereje kevés, és az ilyen Isten-szolgálat halott. Hogyan lesz élővé megint?

Csak Istennel. Az által, amit Ő tesz, amit Ő végez el bennünk. Akkor változunk, amikor megértjük Isten szeretetét. Amikor megértjük, értünk mit tett, akkor változik az emberi lelkiismeret.